Keresés a Bibliában

16És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. 17Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. (Ján 2,38;5,31;10,43; Luk 24,47; Eféz 1,7) 18Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. 19Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. (Mát 27,31; Márk 15,22; Luk 23,25) 20Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. (Ján 17,21.23) 21A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. (Luk 23,32.33) 22Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? (Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38) 23Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. 24A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. (Ján 7,16) 25Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék. (Ján 13,26;Ján 18,6;28,28; Mát 8,10-12) 26Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. (Ján 15,26;16,7) 27Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! (Zsolt 22,19) 28Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál. (Ján,14 3.) 29És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek. (Ján 13,19) 30Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije; (Mát 10,14; Márk 6,11; Luk 9,5;10,11; Csel 18,6) 31De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen. (Zsolt 69,22) 15 1Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. (Mát 27,48) 2Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. (Ján 4,28) 3Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. (Ján 13,10) 4Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. (Zsolt 16,8-11) 5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (Ján 6,56) 6Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. 7Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek. (Ján 14,13;16,23.1Ján;3,22) 8Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. (2Móz 12,46) 9A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. (Zak 12,10) 10Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. (Ján 14,15) 11Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék. (Ján 3,1;7,50) 12Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket. (Eféz 5,2;Ján 13,34) 13Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. (Zsolt 110,1) 14Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek. 15Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. (Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1) 16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24) 17Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek. (Luk 24,12) 18Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. (Ján 7,7) 19Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. (2Kor 11,25.2Tim;3,11) 20Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. (Ján 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40) 21De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem. (Mát 24,9) 22Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket. (Ján 9,41; Luk 12,47.48) 23A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. (Zsolt 16,10) 24Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat. 25De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem. (Zsolt 69,5) 26Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. (Ján 14,26;16,7; Luk 24,49) 27De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok. (Csel 1,22;5,32) 16 1Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. (Márk 16,9) 2A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. (Gal 2,4;1Móz 17,10-14.3Móz;12,3) 3És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. (Ján 15,21) 4Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék. (Mát 9,15; Márk 2,19; Luk 5,34) 5Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy? (Márk 16,10) 6Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket. (Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5) 7De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. (Ján 14,26;15,26) 8És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: (Ján 17,18) 9Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; (Csel 10,44) 10És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; (Mát 16,19;18,18) 11Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Ján 12,31) 12Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. (Mát 21,17; Márk 15,9; Luk 23,16; Ján 18,39) 13De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. (Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Ján 18,40) 14Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. (Mát 13,55; Gal 1,19;2,12; Csel 21,18) 15Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek. (Ján 17,10) 16Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek. (Ján 7,33;13,33) 17Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek? (Ján 21,25) 18Mondának azért: Mi az a kevés idő, a miről szól? Nem tudjuk, mit mond. (Ján 2,38;2Thess 1,7; Zsid 4,1-11) 19Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem? (Ján 1,11) 20Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul. 21Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra. (5Móz 18,18.19) 22Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket. 23És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (Ján 14,13;15,16; Mát 7,7;21,22; Márk 11,24; Luk 11,9; Jak 1,5) 24Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. (1Móz 22,18) 25Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról. (Ján 13,23) 26Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; (Ján 5,24.26; Luk 22,4.52;Ján 5,17;23,8; Márk 12,18) 27Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. (Ján 17,8) 28Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához. (Ján 5,18) 29Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz. 30Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől jöttél ki. (Ján,16 27.) 31Felele nékik Jézus: Most hiszitek? (Mát 26,57; Luk 3,2; Ján 18,13.24) 32Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. (Mát 26,31; Márk 14,27) 33Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot. (Mát 10,19.20) 17 1Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; (Ján 12,23) 2A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. (Ján 3,35;13,3;Ján 5,21) 3Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (1Ján 5,20) 4Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. (Ján 4,34) 5És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt. (Ján 13,23) 6Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották. (Csel 13,13) 7Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál: 8Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. (Ján 16,27) 9Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid. 10És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök. (Ján 16,15) 11És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! (Ján,17 21.;Ján 10,30) 12Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön. (Ján 6,39;10,28;18,9;Ján 13,18; Zsolt 41,10) 13Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban. (Mát 28,18; Márk 16,12.14; Luk 24,15.34.36; Ján 20,19.26;21,1-14.1Kor;15,5-8) 14Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. (Luk 24,49;Ján 14,26;15,26) 15Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (Mát 3,11; Márk 1,8; Luk 3,16; Ján 1,33; Csel 2,1-4) 16Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. (Ésa 37,16-20) 17Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. (Zsolt 2,1.2) 18A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; (Ján 2,32) 19És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. (Zsid 9,14) 20De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; (Ján 2,23; Luk 24,26) 21Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. (Ján 10,38;14,10.11.1Ján;3,24;Ján,17 11.) 22És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: (Ján 14,3; Márk 16,20; Zsid 2,4) 23Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél. 24Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. (Ján 12,26;14,3.1Thess;4,17) 25Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem; (1Sám 28,7) 26És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek. (Zsolt 41,10;Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Ján 18,3)

KNB SZIT STL BD RUF KG