6Megjelent egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve.
7Tanúságtétel végett jött: hogy tanúságot tegyen a világosságról, azért, hogy mindenki higgyen általa.
8Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
9Az igazi világosság volt az, aki a világba jőve megvilágosít minden embert.
10A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte fel.
11Tulajdonába jött, és az övéi nem fogadták be.
12De mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében:
13akik nem vérből, nem a test akaratából, nem a férfi akaratából, hanem Istentől nemzettek.
14És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét: az Atyától való egyszülött Fiú dicsőségét, aki az igazság ajándékával teljes.
15János tanúságot tesz róla, és kiált: „Ő volt az, akiről megmondtam: »Aki utánam jön, nálam feljebb való, mert előbb volt, mint én.«”
16Igen, mi valamennyien az ő teljességéből részesedtünk: ajándék egy másik ajándék helyébe.
17Ugyanis a Törvény Mózes által adatott, az igazság ajándéka pedig Jézus Krisztus által jelent meg.
18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Fiú – Isten, aki az Atya keblén van – ő adott útmutatást.
19Ez János tanúságtétele, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék: „Ki vagy te?”
20Beismerte, nem tagadta, hanem beismerte: „Nem én vagyok a Krisztus.”
–
21Hát akkor? Te vagy Illés? – kérdezték.
– Nem vagyok az – felelte.
– Te vagy a Próféta?
– Nem – válaszolta.
22Akkor ezt mondták neki:
– Ki vagy? Hogy választ adhassunk azoknak, akik küldtek bennünket: mit mondasz magadról?
23Ő kijelentette:
– Én? – mondta. – Annak a hangja, aki kiált a pusztában: egyengessétek az Úr útját! – ahogy Izajás próféta mondta.
24A küldöttek farizeusok voltak.
25Megkérdezték:
– Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a Próféta?
26János így válaszolt nekik:
– Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll valaki, akit ti nem ismertek,
27aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.
28Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Jegyzetek
1,17
Más fordítás: v. 14: „akit kegyelem és igazság tölt be”; v. 16:
„Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva”; v. 17: „Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk”. Két tényező motiválta a fenti fordítást. Egyrészt az Újszövetségben másutt is találunk hasonló szintagmát, olyan kifejezést, amelyet hendiadüionnak kell tekintenünk, azaz olyan, ugyanahhoz a szófajhoz tartozó szavak mellérendelő kapcsolataként kell értelmeznünk, amelyben a magyar fordítás szorosabb viszonyba kell hogy hozza a két tagot alárendelő szerkezetként. Pl. Róm 1,5: „aki által az apostolság kegyelmét” (kharin kai aposztolén – és nem „kegyelmet és apostolságot”), lásd még 2Kor 8,4. Másrészt a páli teológia kulcsfogalma, a kharisz „kegyelem” nem jellemző a jánosi iratokra. Az evangéliumban kizárólag itt, a Logosz-himnuszban találkozunk vele. Továbbá a Jn nem a Törvény és a kegyelem között lát ellentétet, hanem a Mózes által adatott Törvény ajándéka és a Jézus Krisztusban, a testté lett Logoszban megjelent igazság ajándéka közötti feszültséget kívánja tudatosítani.