26
1Agrippa erre így szólt Pálhoz:
– Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.
Akkor Pál fölemelte a kezét, és védőbeszédet mondott:
–
12Ezután az Olajfák hegyének nevezett hegytől, amely Jeruzsálem közelében, egy szombatnapi járóföldre van, visszatértek Jeruzsálembe.
13Amikor hazatértek, fölmentek az emeleti szobába, ahol a szállásuk volt. Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zelóta és Júdás, Jakab fia.
14Ezek valamennyien egy szívvel állhatatosan együtt imádkoztak az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és Jézus testvéreivel.
15Azokban a napokban, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt jelen, fölállt Péter a testvérek körében, és így szólt:
–
16Testvérek! Be kellett teljesednie az Írásnak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid ajka által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust.
17Közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból.
18Miután ennek a gonosztettnek a jutalmából földet vett, előrebukott, derékban széthasadt, és egész belső része kifordult.
19Közismertté vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Hakeldamának, azaz Vérmezőnek.
20Meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen lakhelye pusztává, és ne lakjék benne senki! Tisztségét pedig vegye át más!
Jegyzetek
1,12 Kb. egy kilométer.