17 ¹Miután áthaladtak Amphipoliszon és Apollónián, Tesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.
²Pál szokása szerint elment hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írásokból kiindulva. ³Kifejtette és bizonyította nekik, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból, és hogy „a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek”. ⁴Néhányan hívőkké lettek közülük, és csatlakoztak Pálhoz és Sziláshoz. Hasonlóképpen igen sok istenfélő görög is, valamint számos előkelő asszony. ⁵Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet toboroztak, és felizgatták a várost. Jázón házához vonultak, és a népgyűlés elé akarták vezetni őket. ⁶Mivel nem találták őket, Jázónt néhány testvérrel együtt a városi vezetők elé vonszolták, és így kiáltoztak: „Itt is megjelentek, akik az egész világot felforgatják! ⁷Jázón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mert azt mondják, hogy van más király: Jézus.” ⁸Felizgatták a tömeget és a városi vezetőket, akik ezt hallották. ⁹Amikor azonban óvadékot kaptak Jázóntól és a többiektől, szabadon engedték őket.
¹⁰A testvérek még aznap éjjel elküldték Pált Szilással együtt Bereába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. ¹¹Ezek a zsidók nyitottabbak voltak, mint a tesszalonikaiak. Előítélet nélkül fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. ¹²Sokan közülük hívők lettek. Hasonlóképpen az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. ¹³De amint megtudták a tesszalonikai zsidók, hogy Pál Bereában is hirdeti Isten igéjét, odajöttek, s ott is felizgatták és megzavarták a tömeget. ¹⁴A testvérek azonnal továbbküldték Pált a tengerpartra. Szilás és Timóteus azonban ott maradt. ¹⁵Kísérői egészen Athénig Pállal tartottak, majd visszatértek azzal az utasítással, hogy Szilás és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.
¹⁶Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. ¹⁷Nap mint nap beszélt, vitába szállt a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. ¹⁸Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitába szállt vele. Egyesek ezt mondták: „Mit akarhat mondani ez a fecsegő?” Mások meg – mivel Jézus és a feltámadás örömhírét hirdette – így beszéltek: „Úgy látszik, idegen istenségek hirdetője.” ¹⁹Ekkor megfogták, az Areioszpagoszra vitték, és így szóltak:
– Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amelyet hirdetsz? ²⁰Mert, amint halljuk, bámulatos dolgokkal hozakodsz elő. Szeretnénk megérteni, hogy miről is van szó.
²¹Az athénieknek és a bevándorolt idegeneknek ugyanis a legkedvesebb időtöltésük az volt, ha valami újdonságot mondhattak vagy hallhattak. ²²Pál ekkor kiállt az Areioszpagosz közepére, és így szólt:
– Athéni férfiak, látom, hogy módfelett vallásosak vagytok, ²³mivel járván a várost megnéztem szentélyeiteket, s találtam egy olyan oltárt is, amelyikre ez volt felírva: „az ismeretlen istennek”. Nos, akit ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. ²⁴Isten, aki a világot teremtette, és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, ²⁵nem szolgálja emberkéz, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. ²⁶A teljes emberi nemzetséget is egy őselemből teremtette, hogy lakják a föld egész felszínét. Meghatározta idejüket és lakóhelyük határait ²⁷azért, hogy keressék Istent, hátha utána tapogatózva megtalálhatják, nincs is messzire ugyanis egyikünktől sem, ²⁸hiszen őbenne élünk, mozgunk és létezünk, ahogy néhány költőtök is mondta: „Bizony, az ő háza népe vagyunk.” ²⁹Mivel Isten háza népe vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. ³⁰A tudatlanság korszakait elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. ³¹Ezért elrendelt egy napot, amikor majd igazságos ítéletet mond az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, és akit mindenki előtt igazolt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.
³²Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig ezt mondták: „Erről majd máskor is meghallgatunk.” ³³Ezzel Pál eltávozott körükből. ³⁴Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívő lett. Köztük Areopagita Dénes, egy Damarisz nevű asszony, és velük együtt mások is.
18 ¹Ezek után Pál távozott Athénből, és Korintusba ment. ²Ott találkozott egy Aquila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priscillával, mivel Claudius elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál meglátogatta őket, ³és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk maradt, és velük dolgozott. Ők ugyanis mesterségükre nézve sátorkészítők voltak. ⁴Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket egyaránt. ⁵Amikor Szilás és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál az igehirdetésnek szentelte magát, és tanúságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Messiás. ⁶Amikor azonban ellene szegültek, és gyalázták, megrázta a ruháját, és ezt mondta nekik: „Véretek szálljon a fejetekre! Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.”
⁷Ekkor távozott onnét, és egy Titius Justus nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza a zsinagóga szomszédságában volt. ⁸Crispus, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész háza népével együtt; és a korintusiak közül azok, akik hallottak erről, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek. ⁹Egy éjszaka az Úr látomásban ezt mondta Pálnak: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass, ¹⁰mert én veled vagyok, és senki sem fog rád kezet emelni, hogy ártson neked, ugyanis nagyszámú népem van ebben a városban!” ¹¹Így ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük Isten igéjét.
¹²Amikor pedig Gallio volt Akhaia prokonzula, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték, ¹³és így szóltak:
– Ez arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módon tiszteljék az Istent.
¹⁴Amikor Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallio ezt mondta a zsidóknak:
– Ha valami bűncselekményről vagy súlyos gaztettről lenne szó, ti zsidók, a törvény értelmében türelemmel kihallgatnálak benneteket. ¹⁵De mivel tanítást, neveket és a ti törvényeteket illető vitás kérdésről van szó, intézzétek el magatok! Ilyen ügyekben nem kívánok bíráskodni.
¹⁶Ezzel kiutasította őket a törvényszék elől. ¹⁷Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagóga elöljáróját, és a törvényszék előtt ütlegelték, de Gallio mit sem törődött ezzel.
¹⁸Pál még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, s Priscillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában megnyíratta a fejét, mert fogadalmat tett. ¹⁹Efezusba érve elvált tőlük. Bement a zsinagógába, és vitába szállt a zsidókkal. ²⁰Amikor arra kérték, hogy maradjon náluk hosszabb ideig, nem egyezett bele, ²¹hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: „Ha Isten úgy akarja, ismét eljövök hozzátok.” Aztán elhajózott Efezusból. ²²Miután Caesareában partra szállt, felment Jeruzsálembe, köszöntötte az egyházat, azután lement Antiókhiába.
²³Egy darabig ott maradt, majd útra kelt. Sorra végigjárta Galácia vidékét és Phrügiát, és minden tanítványt megerősített.
²⁴Efezusba érkezett egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó, aki ékesszóló és az Írásokban jártas ember volt. ²⁵Már kapott tanítást az Úr útjáról, és buzgó lélekkel beszélt és helyesen tanított Jézusról, de csak János keresztségét ismerte. ²⁶A zsinagógában is bátran kezdett beszélni. Amikor Aquila és Priscilla hallották, maguk mellé vették, és még alaposabban elmagyarázták neki Isten útját. ²⁷Amikor át akart menni Akhaiába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be. Amikor megérkezett, nagy segítségére volt azoknak, akik a kegyelem által hívők lettek, ²⁸ugyanis erélyesen cáfolta a zsidókat, és az Írások alapján nyilvánosság előtt bizonyította, hogy Jézus a Messiás.
19 ¹Amíg Apolló Korintusban volt, Pál a szárazföldön keresztül Efezusba érkezett. Itt talált néhány tanítványt, ²és így szólt hozzájuk:
– Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?
– Azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek – válaszolták.
– ³Akkor hogyan keresztelkedtetek meg? – kérdezte.
– János keresztségével – válaszolták ezek.
⁴Pál így szólt:
– János a bűnbánat keresztségével keresztelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.
⁵Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. ⁶Amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. ⁷Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.
⁸Eljárt a zsinagógába, és három hónapon keresztül bátran beszélt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket Isten országának dolgairól. ⁹Amikor azonban egyesek ellenálltak, és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket. Magával vitte a tanítványokat is, és mindennap Türannosz iskolájában tanított. ¹⁰Ez két éven át így volt, úgyhogy Ázsia provincia valamennyi lakója – zsidók és görögök egyaránt – hallhatták az Úr igéjét. ¹¹Isten rendkívüli csodákat vitt véghez Pál keze által, ¹²úgyhogy még az általa használt kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és ők meggyógyultak, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük.
¹³A vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottak fölött kimondják az Úr Jézus nevét. Így szóltak: „Jézus által, akit Pál hirdet, parancsolok nektek!” ¹⁴Egy bizonyos Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. ¹⁵A gonosz lélek azonban így válaszolt nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” ¹⁶Erre a gonosz lélektől megszállott ember rájuk ugrott, és oly erővel gyűrte le valamennyit, hogy meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból. ¹⁷Tudomására jutott ez mindenkinek Efezusban – zsidóknak és görögöknek egyaránt –, úgyhogy félelem szállta meg mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét. ¹⁸A hívők közül is sokan eljöttek, és nyilvánosan megvallották efféle mesterkedéseiket. ¹⁹Sokan azok közül, akik varázslást űztek, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették őket. A könyvek értékét ötvenezer ezüstpénzre becsülték.
²⁰Az Úr igéje hatalmasan terjedt és erősödött.
²¹Ezek után Pál elhatározta, hogy Makedónia és Akhaia érintésével Jeruzsálembe megy. Ezt mondta:
„Miután ott voltam, Rómát is meg kell látnom.” ²²Két segítőtársát, Timóteust és Erasztoszt Makedóniába küldte, ő pedig egy ideig Ázsia provinciában maradt.
²³Abban az időben nem csekély zavargás támadt az „Út” körül. ²⁴Egy Démétriosz nevű ötvös – aki ezüstből készült Artemisz-templomokat gyártott, és ezáltal nem csekély keresethez juttatta a mestereket – ²⁵összehívta őket és a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk:
– Férfiak, tudjátok, hogy ez a munka jólétünk alapja. ²⁶De látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem szinte egész Ázsia provinciában nagy tömeget nyert meg és vezetett félre, mondván, hogy amiket emberkéz alkot, azok nem istenek. ²⁷Nemcsak az a veszély fenyeget, hogy mesterségünket rossz hírbe hozzák, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát semmibe veszik, és így csorbát szenved annak dicsősége, akit egész Ázsia provincia és az egész földkerekség tisztel.
²⁸Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: „Nagy az efezusiak Artemisze!”
²⁹A zűrzavar kiterjedt az egész városra. Megragadták a makedón Gaiust és Arisztarkhoszt, Pál útitársait, és egy akarattal a színházba rohantak. ³⁰Pál az összegyűlt nép közé akart menni, de a tanítványok nem engedték. ³¹A provincia néhány magas rangú tisztségviselője a barátja volt; ezek üzentek neki, és kérték, hogy ne menjen el a színházba. ³²Ott ezalatt mindenki összevissza kiabált, mert a gyűlés zűrzavarba fordult, és a legtöbben azt sem tudták, miért gyűltek össze. ³³A tömegből néhányan tájékoztatták Alexandroszt, akit a zsidók küldtek előre.
Alexandrosz kezével intve védőbeszédet akart mondani az összegyűlt nép előtt, ³⁴de mihelyt fölismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört fel mindenkiből:
„Nagy az efezusiak Artemisze!” És ezt kiabálták mintegy két órán keresztül.
³⁵Miután a főhivatalnok lecsendesítette a tömeget, így szólt:
– Efezusi férfiak, van-e olyan ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa az őrizője a nagy istennő, Artemisz templomának, és az ő égből leszállt szobrának? ³⁶Mivel ezt senki sem vitathatja, nyugodjatok meg, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlanságot! ³⁷Idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják a mi istennőnket. ³⁸Ha tehát Démétriosznak és a vele tartó mestereknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvényszékek, és vannak prokonzulok. Perlekedjenek azok előtt! ³⁹Ha pedig ezenkívül van valami kívánságotok, azt törvényesen összehívott népgyűlésen lehet intézni. ⁴⁰Mert már így is az a veszély fenyeget, hogy lázadással vádolnak a mai nap miatt; nincs ugyanis semmiféle ok, amivel meg tudnánk magyarázni ezt a csődületet.
Ezeket mondva feloszlatta a gyűlést.

KNB SZIT STL BD RUF KG