Tesszalonikában.

17 ¹Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. ²Pál szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton keresztül vitatkozott velük. ³Az Írásból kiindulva kifejtette és megmagyarázta: „A Messiásnak szenvednie kellett és föl kellett támadnia holtából” , továbbá: „Ez a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” ⁴Néhányan hittek közülük és Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak, az istenfélő görögök közül pedig egész seregestül, s az előkelő asszonyok közül is jó egypáran. ⁵A zsidók ekkor féltékenységükben maguk mellé vettek a csőcselékből néhány bűnözőt, és csődületet támasztva izgalomba hozták a várost. Majd Jázon háza előtt csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé. ⁶De nem találták meg őket, s ezért Jázont és néhány testvért vonszoltak az elöljárók elé.
„Ezek az emberek az egész világon zavart keltenek, kiáltozták, ⁷most itt is megjelentek, s Jázon befogadta őket. Pedig mindannyian a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus.” ⁸Meg is tévesztették a népet és az elöljárókat, akik hallgattak rájuk. ⁹Ezért Jázontól biztosítékot kaptak, s aztán szabadon bocsátották őket.

Béreában.

¹⁰A testvérek Pált és Szilást azonnal, még az éjjel Béreába küldték. Itt megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába. ¹¹Ezek már tisztességesebbek voltak, mint a tesszalonikaiak. Nagy készséggel fogadták az igét, és nap nap után kutatták az Írást, vajon a dolgok valóban úgy állnak-e. ¹²Sokan megtértek közülük, s az előkelő pogány asszonyok és férfiak közül is számosan. ¹³De mikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odamentek és ott is fölizgatták és föllázították a tömeget. ¹⁴A testvérek azonban Pált azonnal útra bocsátották és egészen a tengerig kísérték, Szilás és Timóteus viszont ottmaradt. ¹⁵Pált kísérői Athénig vezették el, majd onnan visszafordultak. Azt az utasítást hozták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mentől hamarabb menjenek utána.

Az areopáguszi beszéd.

¹⁶Amíg Pál Athénban várakozott rájuk, elszorult a szíve a bálvánnyal teli város láttára. ¹⁷A zsinagógában vitába szállt a zsidókkal és az istenfélőkkel, a fórumon pedig mindennap az éppen ott lévőkkel. ¹⁸Egy-két epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Volt, aki így nyilatkozott: „Ugyan mit akar ez a szószátyár mondani?” Mások pedig: „Új istenek hirdetőjének látszik.” Jézust és a föltámadást hirdette ugyanis nekik. ¹⁹Erre aztán az Areopáguszra vezették és megkérdezték tőle: „Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? ²⁰Valami különös dolgot hallunk ugyanis tőled. Ezért hát tudni akarjuk, miről van szó.” ²¹Az athéniek mind, meg az ott időző idegenek ugyanis nem töltötték mással idejüket, mint újdonságok elbeszélésével vagy meghallgatásával. ²²Így aztán Pál az Areopágusz közepén szólásra emelkedett: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásos emberek vagytok. ²³Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a fölírás állott: az ismeretlen istenek. Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek. ²⁴A világot és minden benne lévő dolgot teremtő Isten nem lakik kézzel épített templomokban, hiszen ő a mennynek és földnek Ura. ²⁵Semmiben sem szorul emberi kéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet, mindent. ²⁶Ő telepítette le az egy őstől származó emberi nemet az egész föld színén, s megszabta ittlakásuk pontos idejét és határát. ²⁷S mindezt azért, hogy keressék Istent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze egyikünktől sem. ²⁸Benne élünk, mozgunk és vagyunk, amint ezt már egyik-másik költőtök is megmondta: az ő fiai vagyunk. ²⁹Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és tervek szerint formált aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló. ³⁰Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság ideje fölött, most azonban tudomására hozza az embereknek, hogy mindenhol mindenkinek meg kell térnie. ³¹Kiszemelt ugyanis egy napot, amelyen igazságos ítéletet ül majd a világ fölött egy arra rendelt férfi által. Erről mindenkinek bizonyítékot nyújtott azzal, hogy föltámasztotta őt holtából.” ³²A halottak föltámadásának hallatára némelyek gúnyolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Erről majd még máskor is meghallgatunk téged.” ³³Pál erre eltávozott közülük. ³⁴Néhányan mégis csatlakoztak hozzá és hívők lettek. Ezek közt van Dénes, az Areopágusz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még egypáran.

Pál korintusi tartózkodása.

18 ¹Ezek után Pál Athénből Korintusba távozott. ²Itt találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval és feleségével, Priszcillával. Ezek nemrég érkeztek Itáliából, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidónak el kell hagynia Rómát. ³Pál hozzájuk költözött és mivel ugyanazt a mesterséget űzte – sátorkészítők voltak ugyanis –, náluk maradt és velük dolgozott. ⁴Minden szombaton fölszólalt a zsinagógában, és (az Úr Jézusra hivatkozva) igyekezett meggyőzni a zsidókat és pogányokat. ⁵Mikor pedig Szilás és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál egészen az igehirdetésnek szentelte magát. Bizonyítékot tárt a zsidók elé, hogy Jézus a Messiás. ⁶Gyalázkodó ellenmondásukra ruháját rázva így kiáltott föl: „A saját fejetekre szálljon véretek! Én ártatlan vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz fordulok.” ⁷Ezzel elköltözött onnan, és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házában szállt meg, akinek lakása a zsinagóga mellé épült. ⁸Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója egész családjával hitt az Úrban, és sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták őt. ⁹Az Úr egy éjjel látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass! ¹⁰Én veled vagyok: senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked. Nagyszámú népem lakik ugyanis ebben a városban.” ¹¹Ott maradt tehát másfél évig, s ezalatt az Úr igéjét tanította. ¹²Gallió achájai prokonzulsága idején azonban a zsidók egy akarattal Pálra rontottak és a törvényszék elé hurcolták. ¹³„Ez az ember, vádolták, törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket.” ¹⁴Pál már éppen szólásra nyitotta ajkát, amikor Gallió így szólt a zsidókhoz: „Ti zsidók, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, türelemmel lennék hozzátok annak rendje szerint. ¹⁵De ha valami tanításról, személyekről vagy saját törvényetekről vetődik föl vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.” ¹⁶Ezzel elkergette őket az ítélőszék elől. ¹⁷Erre a hellenista zsidók
valamennyien megragadták Szosztenészt, a zsinagóga fejét, és ott az ítélőszék előtt elpáholták. Gallió pedig mindezzzel mit sem törődött.

Hazatérés Antióchiába.

¹⁸Pál még jó ideig ottmaradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Priszcilla és Akvila társaságában elhajózott Szíria felé. Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. Efezusba érve elvált tőlük. ¹⁹Ő maga pedig bement a zsinagógába és beszédet mondott a zsidók előtt. ²⁰Kérték ugyan, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá, búcsúzkodás közben azonban megígérte: ²¹„Ha Isten is úgy akarja, még visszatérek hozzátok.” Efezusban tengerre szállva lement Cézáreába.

Pál harmadik útja

²²Innen fölutazott az egyház üdvözlésére s aztán lement Antióchiába.

Apolló efezusi és korintusi működése.

²³Bizonyos ideig itt tartózkodott, majd útnak eredt. Sorjában bejárta a galaták földjét és Frígiát, lelket öntve valamennyi tanítványba. ²⁴Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásban igen jártas ember volt. ²⁵Már kapott valami oktatást az Úr tanításáról. Buzgó lélekkel és helyesen hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de még csak János keresztségéről tudott. ²⁶Bátor bizalommal kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila meghallották, magukhoz hívták és behatóbban elmagyarázták neki Isten tanítását. ²⁷Mikor pedig Achájába akart menni, a testvérek biztatták és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Odaérkezve azután tehetségével sokban hasznukra volt a híveknek. ²⁸A nyilvánosság előtt eredményesen megcáfolta a zsidókat azzal, hogy bebizonyította az Írás alapján, hogy Jézus a Messiás.

Pál Efezusba érkezik.

19 ¹Apolló korintusi tartozkódása idején Pál a felső tartományokon áthaladva Efezusba érkezett. ²Itt néhány tanítványra talált. „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” – kérdezte tőlük. „Még csak nem is hallottuk, felelték azok, hogy van-e Szentlélek.” ³Erre megkérdezte: „Hogyan keresztelkedtetek meg akkor?” „János keresztségével” – válaszolták. ⁴„János a bűnbánat keresztségével keresztelt, magyarázta ekkor Pál, a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki őutána jön, vagyis Jézusban.” ⁵Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. ⁶Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. ⁷Ezek az emberek együttvéve mintegy tizenketten voltak.

Az efezusi apostolkodás.

⁸Azután a zsinagógába bejárogatva három hónapon át bátor tevékenységet fejtett ki és meggyőző beszédeket mondott az Isten országáról. ⁹Némelyek azonban megátalkodtak és nem fogadták be a hitet, sőt gyalázták a tanítást a nyilvánosság előtt. Ezért eltávozott közülük, a tanítványokat is különválasztotta tőlük és egy bizonyos Tirannosz iskolájában mindennap beszélt hozzájuk. ¹⁰Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, a zsidók és pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét. ¹¹Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál útján. ¹²Még kendőit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat s a gonosz lelkek is kiszálltak belőlük. ¹³Némely csatangoló zsidó ördögűző szintén megkísérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektől megszállottakra. Ezt mondták: „Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet.” ¹⁴Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel. ¹⁵A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” ¹⁶S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettőjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektől borítva menekültek ki abból a házból. ¹⁷Erről azután Efezus valamennyi lakója, zsidó és pogány egyaránt tudomást szerzett. Mindnyájukat nagy félelem fogta el és nagy lett a becsülete az Úr Jézus nevének. ¹⁸Sok hívő előállott és nyíltan föltárta tetteit. ¹⁹Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket és mindenki szeme láttára elégették, Ezek értéke ötvenezer ezüstre volt becsülhető. ²⁰Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott. ²¹Az események után Pál lelkében az a terv érlelődőtt meg, hogy átmegy Makedóniába és Achájába, azután pedig Jeruzsálembe utazik. „Ottlétem után, mondta, még Rómát is látnom kell.” ²²Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztoszt Makedóniába küldte, maga egy ideig még Ázsiában maradt.

Az ezüstművesek zavargása.

²³Ebben az időben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanításával kapcsolatban. ²⁴Egy Demetriosz nevű ezüstműves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével nem csekély keresethez juttatta az iparosokat. ²⁵Egybegyűjtötte tehát őket és a többi hasonló foglalkozásúakat és így szólt hozzájuk: „Emberek! Tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket. ²⁶Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömeget meggyőzött és más fölfogásra bírt. Azt mondja ugyanis, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk. ²⁷Ezzel azonban nemcsak az a veszély fenyeget, hogy megvetik mesterségünket, hanem az is, hogy semmibe veszik a nagy istennő, Artemisz templomát, és káros következménnyel lesz fölségére, pedig egész Ázsia, sőt az egész világ tiszteli.” ²⁸Mikor ezt hallották, elöntötte őket a düh és felkiáltottak: „Nagy az efezusiak Artemisze!” ²⁹Az egész városban nagy fölfordulás keletkezett. Közös megegyezéssel a színházba rohantak, magukkal hurcolva a makedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál társait. ³⁰Erre Pál a nép közé akart menni, de a tanítványok nem engedték. ³¹Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik barátai voltak, üzenetet küldtek neki azzal a kéréssel, hogy ne menjen a színházba. ³²Ott meg össze-vissza kiabáltak, mert a zűrzavar olyan nagy volt a népgyűlésben, hogy többnyire még azt sem tudták, miért gyűltek össze. ³³Végül megbízták a tömegből Sándort, mivel a zsidók előtuszkolták. Sándor kezével hallgatást intett és védekezni akart. ³⁴De mikor észrevették, hogy zsidó, lármában törtek ki és mindnyájan vagy két órán keresztül harsogták: „Nagy az efezusiak Artemisze!” ³⁵Végre a jegyző lecsöndesítette a tömeget. „Efezusi férfiak, szólította meg őket, van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Artemisznek és égből alászállott szobrának imádója? ³⁶Minthogy efelől senki sem kételkedik, le kell higgadnotok, és nem szabad semmit sem meggondolatlanul tennetek. ³⁷Idehoztátok ezeket az embereket, pedig nem szentségtörők s nem is káromolták a mi istennőnket. ³⁸Ha tehát Demetriosznak és iparostársainak panaszuk van valaki ellen, a törvénynapok és helytartók rendelkezésükre állnak, ott tegyenek panaszt. ³⁹Ha meg másvalami vitás kérdés merül föl, azt a törvényszerű népgyűlésen lehet elintézni. ⁴⁰Még abba a veszélybe kerülhetünk ugyanis, hogy följelentenek minket a mai zavargás miatt és semmi okot sem tudunk fölhozni, amivel számot tudnánk adni erről a csődületről.” Ezeket mondva föloszlatta a gyűlést.

KNB SZIT STL BD RUF KG