17Ezeket elrendelve nem dicsérlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra szolgál az, hogy összejöttök.
18Először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem.
19Mert „elkerülhetetlen – mondjátok – a megoszlás”, hogy nyilvánvalóvá legyen, kik a kipróbáltak közöttetek.
20Így amikor összejöttök, az étkezés nem az Úr vacsorája,
21mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját falja, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik.
22Hát nincsen otthonotok evésre, ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és szégyenbe hozzátok a nélkülözőket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek titeket? Nem dicsérlek.
23Mert én az Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek. Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
24és hálát adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem értetek. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
25Ugyanígy a kelyhet is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Valahányszor isszátok, tegyétek az én emlékezetemre!”
26Mert valahányszor eszitek e kenyeret, és isztok e kehelyből, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
33Ezért tehát, testvérek, ha egybegyűltök étkezésre, várjátok meg egymást!