7Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent.
8Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten szeretet.
9Isten szeretete azáltal lett nyilvánvaló közöttünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk.
10A szeretet nem abban áll, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül.
11Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes lesz bennünk.
13Abból tudjuk, hogy benne lakozunk, ő meg bennünk, hogy Lelkéből adott nekünk.
14Mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül.
15Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban Isten lakozik, és ő Istenben.
16Mi megismertük a szeretetet, amellyel Isten van irántunk, és hiszünk benne.
Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, az Istenben marad, és Isten őbenne.
17Akkor tökéletes bennünk a szeretet, ha bátor bizalommal tekintünk az ítélet napja elé, mert ahogy ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon.
18Nincs félelem a szeretetben. A tökéletes szeretet elűzi a félelmet, ugyanis a félelem a büntetéshez kötődik. Aki pedig fél, abban nem tökéletes a szeretet.
19Mi azért szeretjük őt, mert ő előbb szeretett minket.
20Ha valaki azt állítja, „Szeretem Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.
21Ezt a parancsot kaptuk tőle: aki Istent szereti, szeresse testvérét is!