III. A SZERETET ÉS A HIT FORRÁSA

Isten a szeretet.

⁷Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. ⁸Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. ⁹Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. ¹⁰A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. ¹¹Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. ¹²Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk. ¹³Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. ¹⁴Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. ¹⁵Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben. ¹⁶Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. ¹⁷Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon. ¹⁸A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. ¹⁹Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket. ²⁰Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. ²¹Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.

KNB SZIT STL BD RUF KG