A zsoltárok könyve

12 Az ember szava és Isten beszéde¹A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. ²Segíts, Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. Jer 5,1-3  ³Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. ⁴Irtson ki az Úr minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet! ⁵Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk? ⁶Most már fölkelek – mondja az Úr – a szegények elnyomása, az elesettek sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak. ⁷Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. Zsolt 18,31  ⁸Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor, ⁹még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.