Isten az elnyomottak reménysége

10 ¹URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? ²A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket. ³Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat. ⁴Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. ⁵Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. ⁶Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. ⁷Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. ⁸Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. ⁹Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent. ¹⁰Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. ¹¹Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha! ¹²Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről! ¹³Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?! ¹⁴Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője. ¹⁵Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! ¹⁶Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. ¹⁷Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, ¹⁸véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár