A megigazulás megbékélés Istennel
5 1Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. 10Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. 2Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult volna meg, akkor volna mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. 10De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. 18Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. 19Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká.
2amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. 16Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában,
Pál apostolsága a pogányok között
3 1Ezért vagyok én, Pál Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. 13Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez.Szülők és gyermekek intése
6 1Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. 2„Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, 3mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. 4Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
2irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen. 6Azokat az angyalokat is, akik nem becsülték meg a maguk fejedelemségét, hanem elhagyták saját lakóhelyüket, örökkévaló bilincsekben és sötétségben tartja fogva a nagy nap ítéletére.
18Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.
18Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, angyalaiban is talál hibát.
Elífáz második beszéde: Önteltséggel vádolja Jóbot
15 1Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 15Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében. 24Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király, 25mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. 26Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. 27Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára,