A bölcs mondások célja

1 ¹Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei. ²Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! ³Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! ⁴Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. ⁵Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, ⁶és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. ⁷Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. ⁸Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, ⁹mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!

Gonoszok cinkostársa ne légy!

¹⁰Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! ¹¹Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is. ¹²Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak! ¹³Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal. ¹⁴Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak! ¹⁵Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre! ¹⁶Mert lábuk gonosz cél után fut, és vérontásra sietnek. ¹⁷De hiába feszítik ki a hálót a repdeső madarak elé. ¹⁸Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját vesztükre ólálkodnak. ¹⁹Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.

Az engedetlenek veszedelembe jutnak

²⁰A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. ²¹Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: ²²Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? ²³Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet. ²⁴Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt. ²⁵Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek, ²⁶ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek, ²⁷ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség. ²⁸Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg, ²⁹mert gyűlölték a tudást, és nem az ÚR félelmét választották; ³⁰nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet. ³¹Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és megcsömörlenek saját terveiktől. ³²Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el. ³³De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.

A bölcsesség Isten útján vezet

2 ¹Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ²ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, ³bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, ⁴ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, ⁵akkor megérted, mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret. ⁶Csak az ÚR ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. ⁷A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. ⁸Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. ⁹Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út. ¹⁰Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. ¹¹Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. ¹²Megment a helytelen úttól és az álnokul beszélő embertől; ¹³azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak. ¹⁴Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon. ¹⁵Ösvényeik görbék, útjaik hamisak. ¹⁶De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, ¹⁷aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. ¹⁸Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé. ¹⁹Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire. ²⁰Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire! ²¹Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. ²²De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.

Az istenfélelem és a bölcsesség áldást hoz

3 ¹Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, ²mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked! ³A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! ⁴Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. ⁵Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! ⁶Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. ⁷Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féld az URat, és kerüld a rosszat! ⁸Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. ⁹Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, ¹⁰akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. ¹¹Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! ¹²Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel. ¹³Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. ¹⁴Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. ¹⁵Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. ¹⁶Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség. ¹⁷Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. ¹⁸Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok. ¹⁹Az ÚR bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget. ²⁰Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek. ²¹Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy! ²²Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat. ²³Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg. ²⁴Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. ²⁵Nem kell attól félned, hogy hirtelen fölriadsz, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. ²⁶Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. ²⁷Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! ²⁸Ha van mit adnod, ne mondd felebarátodnak: Menj el, jöjj vissza holnap, majd akkor adok! ²⁹Ne koholj rosszat felebarátod ellen, aki melletted lakik gyanútlanul! ³⁰Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled! ³¹Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd! ³²Mert a rossz úton járókat utálja az ÚR, de a becsületesekkel közösségben van. ³³Az ÚR átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja. ³⁴A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. ³⁵Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.

A bölcsesség felmagasztalja az igazakat

4 ¹Hallgassatok, fiaim, az atyai intésre, és figyeljetek az okos tudományra! ²Mert jó tanulságot adok nektek, ne hagyjátok el tanításomat! ³Mikor még mint gyermek apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett, ⁴tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz! ⁵Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük! ⁶Ne hagyd el, és megőriznek téged, szeresd, és megoltalmaznak téged! ⁷A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet! ⁸Becsüld nagyra, és felmagasztal téged. Dicsőséget hoz rád, ha magadhoz öleled. ⁹Ékes koszorút tesz a fejedre, díszes koronát ajándékoz neked. ¹⁰Hallgasd meg, fiam, és fogadd el mondásaimat, mert megsokasítják életed éveit. ¹¹A bölcsesség útjára tanítottalak, helyes ösvényen vezettelek téged. ¹²Jártodban semmi sem gátolja lépteidet, és ha futsz, nem botlasz el. ¹³Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz rá, mert ez a te életed! ¹⁴A bűnösök ösvényére ne lépj, ne járj a gonoszok útján! ¹⁵Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld el azt, és menj másfelé! ¹⁶Mert azok aludni sem tudnak, ha rosszat nem tehetnek, és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot. ¹⁷Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak. ¹⁸Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. ¹⁹A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg. ²⁰Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! ²¹Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, ²²mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. ²³Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! ²⁴Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot! ²⁵Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! ²⁶Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz. ²⁷Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól!

Ne kívánd más asszonyát!

5 ¹Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat! ²Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon! ³Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál. ⁴De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. ⁵Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak. ⁶Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja. ⁷Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok! ⁸Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához, ⁹különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek; ¹⁰bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül. ¹¹Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed. ¹²És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést? ¹³Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra? ¹⁴Kis híján csúfos bukás lett a részem a nép és az egész gyülekezet előtt. ¹⁵A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! ¹⁶Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! ¹⁷Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! ¹⁸Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. ¹⁹Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel. ²⁰Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét? ²¹Hiszen az ÚR látja az ember útjait, és figyeli minden lépését. ²²Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. ²³Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.

A könnyelműség és a restség szegénységbe visz

6 ¹Fiam, ha kezességet vállaltál felebarátodért, és kezet adtál egy idegenért, ²ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid, ³akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha felebarátod kezébe jutottál: Siess hozzá gyorsan, és ostromold felebarátodat! ⁴Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak! ⁵Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből! ⁶Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! ⁷Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, ⁸mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. ⁹Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? ¹⁰Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: ¹¹így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.

Az álnok embert gyűlöli az Úr

¹²A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel, ¹³szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet. ¹⁴Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít. ¹⁵Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül. ¹⁶Hat dolgot gyűlöl az ÚR, sőt hét dolog utálatos előtte: ¹⁷a nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, ¹⁸a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, ¹⁹a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember.

A házasságtörő saját vesztébe rohan

²⁰Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! ²¹Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! ²²Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat! ²³Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés. ²⁴Ez őriz meg a rossz nőtől, az idegen nő hízelgő nyelvétől. ²⁵Ne kívánd meg szépségét szívedben, és ne fogjon meg szempilláival! ²⁶Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik. ²⁷Vihet-e valaki tüzet ruhájába rejtve, hogy meg ne gyulladjon közben a ruhája? ²⁸Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen? ²⁹Pedig így jár, aki bemegy felebarátja feleségéhez, senki sem marad büntetlen, aki megérinti. ³⁰Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, hogy jóllakjék, mert éhezik, ³¹mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják, háza egész vagyonába is kerülhet. ³²De aki asszonnyal lesz házasságtörő, az esztelen, önmagát rontja meg, aki ilyet csinál. ³³Csapás és szégyen éri, gyalázata letörölhetetlen. ³⁴Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján. ³⁵Nem fogad el semmilyen váltságdíjat, nem enged, bármennyi ajándékot kínálnak is neki! 7 ¹Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! ²Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! ³Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! ⁴Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, ⁵hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. ⁶Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, ⁷és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. ⁸Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, ⁹esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. ¹⁰Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. ¹¹Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, ¹²hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. ¹³A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: ¹⁴Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, ¹⁵azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! ¹⁶Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; ¹⁷illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. ¹⁸Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! ¹⁹Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, ²⁰a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. ²¹Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. ²²Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. ²³De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. ²⁴Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! ²⁵Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! ²⁶Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. ²⁷Háza a holtak hazájába vezet, levisz a halál kamráiba.

A bölcsesség mindennél nagyobb kincs

8 ¹Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem? ²Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra. ³A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált. ⁴Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól. ⁵Legyetek okosak, ti, együgyűek, legyetek értelmesek, ti, ostobák! ⁶Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok. ⁷Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt. ⁸Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság. ⁹Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők. ¹⁰Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat! ¹¹Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság. ¹²Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. ¹³Aki féli az URat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm. ¹⁴Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom. ¹⁵Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek. ¹⁶Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók. ¹⁷Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek. ¹⁸Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság. ¹⁹Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél. ²⁰Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain, ²¹hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat. ²²Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. ²³Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. ²⁴Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. ²⁵Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; ²⁶amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. ²⁷Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. ²⁸Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, ²⁹amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, ³⁰én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. ³¹Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. ³²Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat! ³³Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! ³⁴Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. ³⁵Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az ÚRtól. ³⁶De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.

A bölcsesség és a balgaság hívogatása

9 ¹A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá. ²Levágta marháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát. ³Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: ⁴Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: ⁵Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból! ⁶Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján! ⁷Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be. ⁸Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! ⁹Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! ¹⁰A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. ¹¹Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. ¹²Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát. ¹³A balgaság fecsegő asszony, együgyű, és semmit sem tud. ¹⁴Kiül háza ajtajába egy székre a város magaslatán. ¹⁵Így szólítja meg az arra járókat, akik egyenes ösvényeken járnak: ¹⁶Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: ¹⁷A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves. ¹⁸De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a holtak hazájának mélyére kerülnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG