A Példabeszédek könyve

A KÖNYV CÉLJA

1 ¹Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai, ²hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet; ³hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre; ⁴hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre. ⁵Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon. ⁶Hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.

I. BEVEZETŐ

⁷A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.

A BÖLCSESSÉG AJÁNLÁSA

Óvás a gonosz cimboráktól

⁸Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását! ⁹Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba. ¹⁰Fiam, ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele! ¹¹Ha így szólnak hozzád: „Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tőrt vetünk, ¹²úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, ¹³mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat, ¹⁴s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.” ¹⁵Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől. ¹⁶[Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.] ¹⁷Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek. ¹⁸Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát. ¹⁹Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának.

A könnyelmű korholása

²⁰Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját. ²¹Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban. ²²Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek? ²³Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom: ²⁴Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam; ²⁵semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. ²⁶Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés, ²⁷ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás. ²⁸Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak. ²⁹Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték, ³⁰mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették, ³¹azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek. ³²A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat. ³³De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól. 2 ¹Fiam, ha magadévá teszed szavaimat és megtartod a parancsaimat, ²megnyitva füledet a bölcsességnek s kitárva szívedet az okosságnak, ³igen, csak ha tudásért kiáltasz, és bölcsesség után sóvárog a hangod, ⁴ha mint ezüst után, úgy kutatsz utána, és mint a kincsnek, úgy keresed nyomát, ⁵akkor érted meg az Úrnak félelmét, s nyered el az Úrnak ismeretét. ⁶Mert csak az Úr adhat bölcsességet, az ő szájából származik tudás és értelem. ⁷Készen tartja üdvét az igazaknak, akik tisztán élnek, védőpajzs azoknak. ⁸Védelmezi az igazság ösvényét, s akik hűek hozzá, azoknak szemmel tartja útját. ⁹Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, s mind a helyes utat. ¹⁰Mert bölcsesség költözik szívedbe, és felvidítja lelkedet a tudás; ¹¹a megfontolás virraszt fölötted, és az értelem lesz az oltalmazód, ¹²hogy megóvjon a rossz úttól, s az emberektől, akik hamisságot szólnak, ¹³s elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség útjain járjanak; ¹⁴akiknek örömet szerez, ha rosszat tehetnek, s akik ujjonganak a rút álnokságon; ¹⁵akiknek az útja tele kanyarokkal, és akik szeretnek görbe úton járni. ¹⁶Megóv más embernek a feleségétől, és megóv a csábos szavú idegen nőtől. ¹⁷Az ilyen elhagyja lánykora kedvesét, és megfeledkezik az Isten kötötte szövetségről. ¹⁸Igen, a háza a halálba vezet, a holtak országába visznek ösvényei. ¹⁹Aki betér hozzá, nem jön többé vissza, nem jut el többé az élet útjára. ²⁰Ezért te csak a jóknak útját járd, és csak az igazak ösvényét kövesd! ²¹Mert csak az igazak lakják majd a földet, csak az ártatlanok maradnak meg rajta. ²²A gonoszok kivesznek a földről, és a hűtleneket kitépik belőle.

A bölcsesség elnyerésének útja

3 ¹Fiam, ne feledd el a tanításomat, parancsaimat őrizd meg szívedben! ²Mert hosszú életet hoznak neked, szerencsés éveket s boldogulást. ³Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára. ⁴Akkor megkedvelnek, és tetszésre találsz az Isten és az emberek szemében. ⁵Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. ⁶Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet. ⁷Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat és kerüld a rosszat! ⁸Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak. ⁹Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből. ¹⁰Csűreid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor. ¹¹Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának. ¹²Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.

A bölcs ember örömei

¹³Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert! ¹⁴Ennek birtokába jutni jobb, mint ezüstöt szerezni, aranynál többet ér ennek elérése. ¹⁵A korallénál is nagyobb az értéke, nem vetekszik vele semmi drágaságod. ¹⁶A jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget. ¹⁷Az ő útjai mind barátságos utak, és az ösvényein mindenütt jólét van. ¹⁸Aki utána nyúl, annak az életfája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik. ¹⁹Az Úr bölcsességgel alkotta a földet, értelemmel tette az eget szilárddá. ²⁰Ahogy elgondolta, úgy törtek föl a vizek, s a felhők tudtával harmatoznak esőt. ²¹Fiam, ne téveszd szemed elől soha, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra. ²²Így majd a lelked életévé válnak, és ékesség lesznek a nyakadon. ²³Biztos léptekkel jársz akkor utadon, és nem botlik meg soha a lábad. ²⁴Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, s ha lefekszel, jót pihensz, úgy alszol. ²⁵Nem kell tartanod hirtelen ijedségtől, sem a gonoszok támadásától. ²⁶Mert hiszen az Úr lesz az oltalmad, vigyáz a lábadra, nehogy tőrbe essék. ²⁷Jótettedet ne tagadd meg a rászorulótól, hogyha módodban van jót tenni vele. ²⁸Ne mondd embertársadnak: „Menj, gyere máskor, holnap majd adok!” – ha mindjárt adhatnál. ²⁹Ne szőj gonosz tervet embertársad ellen, amikor gyanútlanul nálad üldögél. ³⁰Ne veszekedj soha ok nélkül senkivel, aki ellened semmi rosszat nem tett. ³¹Ne irigyeld az erőszak emberét, s ne válassz magadnak az útjai közül. ³²A rossz úton járóktól iszonyodik az Úr, az igazakkal meg jó barátságban él. ³³Az Úrnak átka van a gonosz házán, hanem az igazak otthonát megáldja. ³⁴Akik gúnyolódnak, azokat ő is kigúnyolja, az alázatosakhoz jóindulattal van. ³⁵Megtiszteltetés lesz a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgák öröksége.

Válaszd a bölcsességet

4 ¹Fiaim, halljátok atyátok intelmét, jól figyeljetek, hogy megérthessétek! ²Mert jó a tanítás, amelyet adok nektek, az útmutatásom, csak el ne hagyjátok! ³Hisz én is atyám gyermeke voltam, szelíd és egyetlen anyám szemében. ⁴Nos, tanított és így beszélt hozzám: „Őrizd meg szívedben a szavaimat, tartsd meg a parancsaimat és boldogan élsz. ⁵Tégy szert bölcsességre, szerezz okosságot, ne feledd el és ne térj el számnak szavaitól. ⁶Ne hagyd el, akkor majd megoltalmaz, szeresd, akkor majd őrködik fölötted. ⁷A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet, minden vagyonodon vegyél okosságot! ⁸Öleld magadhoz, akkor majd fölemel, tisztességre juttat, hogyha átkarolod. ⁹Díszes koszorúval ékesíti fejed, és pompás koronát ajándékoz neked.” ¹⁰Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat, akkor nagy lesz száma élted éveinek. ¹¹Megmutatom neked a bölcsesség útját, egyenes lesz az út, amelyen járatlak. ¹²Semmi nem gátolja lépteidet, amikor jársz, és ha gyorsan szaladsz, akkor sem botlasz meg. ¹³Tartsd meg intelmemet, ne tágíts tőle! Őrizd meg, hiszen az életed! ¹⁴Ne lépj a gonoszok ösvényére, és a gonosztevők útján ne járj! ¹⁵Hagyd el, s ne menj rajta tovább, kanyarodj el tőle, s úgy folytasd utadat! ¹⁶Ha nem tesznek rosszat, aludni sem tudnak, nincs nyugtuk, ha mást tőrbe nem csalhatnak. ¹⁷Amit esznek, az a gonoszság kenyere, és az erőszak borát isszák. ¹⁸Az igaz ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz. ¹⁹A gonoszok útja olyan, mint a sötét éjszaka, maguk sem tudják, miben botlanak meg. ²⁰Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! ²¹Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! ²²Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének. ²³Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet. ²⁴Tartsd távol magadtól a száj hamisságát, távolítsd el az ajkak álnokságát! ²⁵Egyenest előre nézzen a szemed, legyen egyenes a szemed pillantása. ²⁶Egyengess sima utat a lábadnak, legyenek biztosak mind az útjaid. ²⁷Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad.

Kerüld a rossz nőket

5 ¹Figyelj, fiam, a bölcsességemre, és okosságomnak nyisd ki a füledet, ²ne veszítsd el megfontoltságodat, és az ajkad őrizze meg a tudást. Ne vess ügyet romlott nőszemélyre! ³Mert méztől csepeg az idegen nő ajka, és az olajnál is simább az ínye, ⁴de végül keserű, akárcsak az üröm, és olyan éles, mint a kétélű kard. ⁵Lába lefelé, a halálba viszi, szilárd léptekkel az alvilágba tart. ⁶Útjai csapongók, nem törődik vele, így aztán nem is jár az élet ösvényén. ⁷Éppen ezért, fiam, hallgass most rám, s ne tántorodj el számnak szavaitól! ⁸Tartsd utadat mindig távol tőle, háza ajtajához közel sose kerülj! ⁹Különben kiszolgáltatod méltóságodat, kegyetlen embernek adod éveidet. ¹⁰Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál. ¹¹Végül aztán sóhajtoznod kell, amikor majd elveszted testedet, húsodat, ¹²s be kell vallanod: „Gyűlöltem az intő szót, és szívem utálta, hogyha megdorgáltak. ¹³Nevelőim szavát hallatlanra vettem, nem fordítottam fülem tanítóim felé. ¹⁴Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt.” ¹⁵A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel. ¹⁶Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére. ¹⁷Egyes-egyedül a tieid legyenek, és rajtad kívül senki máséi. ¹⁸Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek: ¹⁹kecses szarvasünő és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétől légy szüntelen részeg. ²⁰Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nő testét ölelgetned? ²¹Mindenkinek útját tisztán látja az Úr, szemmel tartja az ösvényeidet. ²²Saját gaztettei fogják meg a gonoszt, a saját bűnének hurka kötözi meg. ²³Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba.

A meggondolatlanul vállalt kezesség

6 ¹Fiam, ha kezességet vállaltál másért, idegennek adtad a kezed, ²s így szád szava által tőrbe estél, ha foglyává váltál saját szavaidnak, ³akkor, hogy szabadulj, fiam, ezt tegyed, mert embertársad kezébe kerültél: Menj, siess és zaklasd embertársadat. ⁴Ne hunyd be szemedet álomra, a szempilládat ne hagyd elszunnyadni! ⁵Mint zerge a hálóból, szabadítsd ki magad, vagy mint a madár a tőrből!

A lusta és a hangya

⁶Te lusta, menj el a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel: ⁷Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki, ⁸nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét. ⁹S te lusta, meddig akarsz még heverészni? Mikor akarsz végre fölkelni álmodból? ¹⁰„Még egy kis alvás, még egy kis szendergés, keresztbefont karral még egy kis pihenés!” ¹¹Így rád tör a szegénység, mint az útonálló, s mint valami koldus, a nyomor.

A semmirekellő

¹²Egy semmirekellő, igen, egy csirkefogó közelít, hamisság van a szájában, ¹³hunyorít a szemével, meglök a lábával, az ujjával meg jelt ad, ¹⁴álnokság lakik a szívében, mindig gonoszságon járatja az eszét, háborúságot szít szüntelen. ¹⁵Ezért váratlanul rászakad a végzet, hirtelen tönkremegy és nincs menekvése.

A hét szörnyeteg

¹⁶Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, s hét, ami utálattal tölti el szívét: ¹⁷A gőgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz, ¹⁸az álnokságot tervező szív, a gonosz ügyben járó láb, ¹⁹a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között.

Az atyai intelmek folytatása

²⁰Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását! ²¹Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba. ²²Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled. ²³Mert a parancs lámpás, fény a tanítás, életre vivő út az intelem s a feddés. ²⁴Megóv a más feleségétől, az idegen asszony hízelgő nyelvétől. ²⁵Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete! ²⁶Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörő nő drága életet hajszol. ²⁷Rejthet-e az ember tüzet a keblébe úgy, hogy a ruhája ettől meg ne gyúlna? ²⁸Lehet-e járkálni izzó szén parazsán, úgy, hogy az embernek meg ne égjen a lába? ²⁹Így van, ha valaki más asszonyához jár, aki megérinti, nem marad büntetlen. ³⁰A tolvajt, aki lop, mert hajtja az éhség, és jól akar lakni, nem veti meg senki. ³¹De ha rajtakapják, hétszeresen fizet, rámegy a háza és egész vagyona. ³²Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét. ³³Ütlegeket s szégyent visz onnan magával, és a gyalázata nem múlik el soha. ³⁴Mert féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat. ³⁵Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné, akármennyit kínálsz, nem egyezik bele. 7 ¹Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat! ²Tartsd meg parancsaimat, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét. ³Kösd őket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára! ⁴Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy.” És az okosságnak: „Te meg a rokonom.” ⁵Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen nőtől. ⁶Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik, ⁷hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze: ⁸arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van. ⁹Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje. ¹⁰Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva. ¹¹Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon. ¹²Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött. ¹³Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal: ¹⁴„Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam. ¹⁵Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek. ¹⁶Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá. ¹⁷Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával. ¹⁸Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét! ¹⁹Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult. ²⁰Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.” ²¹Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette. ²²Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad. ²³Míg aztán a máját egy nyíl át nem fúrja, vagy mint a madár, amely hálóba repül, s nem veszi észre, hogy az életével játszik. ²⁴Éppen ezért, fiam, hallgassál rám, és figyelj a szám szavaira! ²⁵Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre! ²⁶Mert sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, s nagy azoknak a száma, akiket megölt. ²⁷Az alvilágba visznek házán át az utak, lefelé a halálnak kamráiba.

A bölcsesség második megszemélyesítése

8 ¹Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát? ²Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást. ³A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja: ⁴„Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam! ⁵Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti balgatagok, térjetek már észre! ⁶Figyeljetek ide! Amit hirdetek, az helyes, őszinte szóra nyílnak ajkaim. ⁷Mert az én számat az igazság mozgatja, ajkaim borzadnak minden álnokságtól. ⁸Számnak minden szava színtiszta igazság, nincsen benne semmi kitekert vagy hamis. ⁹Az értelmes embernek mind megfelel, aki szert tett a tudásra, az helyesli őket. ¹⁰Intelmemet vegyétek szívesebben, mint az ezüstöt, legyen a tudás kívánatosabb az aranynál, ¹¹Mert a bölcsesség jobb a korallnál, nem érhet föl vele semmilyen drágaság.”

A királyi bölcsesség

¹²„Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. ¹²Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierő. ¹³[Az Úr félelme a rossznak utálata.] A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem. ¹³Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál. ^{14 15}Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők. ¹⁶Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a főemberek az egész föld fölött. ^{17 18}Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság. ¹⁹Gyümölcseim jobbak, mint az arany s a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst. ²⁰Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos. ²¹Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok és megtöltöm csűrjeiket.”

A teremtő bölcsesség

²²„Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. ²³Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. ²⁴Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz. ²⁵Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, ²⁶amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. ²⁷Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, ²⁸amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; ²⁹amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. ³⁰Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. ³¹Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”

Utolsó hívás

³²„Nos hát, fiaim, hallgassatok rám! Jól járnak, akik megtartják útjaimat. ³³Halljátok meg intő szavamat: legyetek bölcsek, s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet! ³⁴Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit. ³⁵Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését. ³⁶De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.”

A vendégszerető bölcsesség

9 ¹Megépítette a házát a bölcsesség, s hét oszlopát is felállította. ²Barmait levágta, borát megkeverte, és az asztalát is megterítette. ³Kiküldte szolgálóit és kihirdette a város magasabb pontjain: ⁴„Tapasztalatlanok, kerüljetek beljebb!” Az értetleneknek meg ezt mondja: ⁵„Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem! ⁶Éljetek, csak hagyjatok fel a dőreséggel és járjatok az értelem útjain!”

A gúnyolódók ellen

⁷Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat, aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap. ⁸Ne szidd a gúnyolódót, mert még meggyűlöl, csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte! ⁹Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását. ¹⁰A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Szentet ismerni – az az okosság. ¹¹Általam gyarapszik napjaidnak száma, és megsokasodnak életed évei. ¹²Ha bölcs vagy, neked válik javadra, ha gúnyolódsz, magad vallod kárát.

A dőreség a bölcsességet majmolja

¹³Dőre asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, nem tud semmit sem. ¹⁴Üldögél házának ajtaja előtt, trónszéken a város magaslatán, ¹⁵hogy felszólíthassa, akik arra járnak, akiknek épp arra vezet el az útjuk: ¹⁶„Térjen be ide mind, aki tudatlan!” Akinek kevés az esze, annak meg ezt mondja: ¹⁷„Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak, s milyen jó az íze a titkos eledelnek!” ¹⁸És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott, az alvilág völgyében vannak vendégei.

KNB SZIT STL BD RUF KG