Keresés a Bibliában

1 1Salamonnak, Dávid fiának,
Izrael királyának mondásai

2a bölcsesség és fegyelem tanulására,

3az okos beszéd megértésére,
a bölcs okulás, igazságosság,
ítélet és becsületesség elnyerésére,

4hogy az egyszerűeknek értelem adassék,
s az ifjúnak tudás és megfontoltság.

5A bölcs, ha hallgatja, még bölcsebb lesz,
s az értelmes útmutatást nyer,

6behatol a mondás és rejtvény értelmébe,
a bölcsek igéibe és fogós kérdéseibe.

7A bölcsesség kezdete az Úr félelme.
A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.

8Figyelj, fiam, atyád intelmére,
s el ne hagyd anyád tanítását,

9mert az díszes koszorú a fejedre,
és ékes lánc a nyakadba!

10Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik,

11ha azt mondják: »Jöjj velünk, leselkedjünk vér után,
rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen!

12Nyeljük el élve, mint az alvilág,
és egészen, mint a sírba szállót,

13szerzünk majd mindenféle drága jószágot,
megtöltjük házainkat zsákmánnyal!

14Vesd tehát közöttünk sorsodat,
mindannyiunknak egy legyen erszénye!«

15Fiam, ne menj velük egy úton,
tartóztasd lábadat ösvényüktől,

16mert lábuk gonoszra siet
és vérontásra rohan!

17Azonban hiába állítanak fel hálót
a madarak szeme előtt,

18ők is csak saját vérük ellen leselkednek,
önmaguknak vetnek tőrt.

19Ilyen minden kapzsi útja:
elveszi gazdája életét.

20A bölcsesség úton-útfélen szónokol,
a tereken hallatja hangját,

21lármás utcafőkön kiált,
a városkapuk nyílásánál szólal meg és mondja:

22»Ti dőrék! Meddig kedvelitek a dőreséget,
s a bolondok meddig kívánják, ami nekik ártalmas,
s a balgák meddig gyűlölik a belátást?

23Térjetek meg feddésemre!
Íme, kiöntöm nektek lelkemet,
tudtul adom nektek igéimet:

24mivel szóltam, és vonakodtatok,
kinyújtottam kezemet, és nem volt, aki odanézzen,

25semmibe sem vettétek összes tanácsomat,
és nem törődtetek feddésemmel:

26én is nevetek majd romlástokon,
gúnyolódom, ha rátok jön, amitől féltek,

27ha hirtelen baj szakad rátok,
romlástok ott terem, mint a fergeteg,
és eljön rátok a szükség és a szorongás!«

28Akkor hívnak majd engem, de nem hallom,
keresnek hajnalban, de meg nem lelnek.

29Mivel gyűlölték a tudást,
és nem fogadták be az Úr félelmét,

30nem hajlottak tanácsomra,
és megvetették minden intelmemet:

31bizony, enni fognak útjuk gyümölcséből,
és jóllaknak saját terveikből!

32Mert a balgákat megöli elpártolásuk,
s a dőréket elveszíti szerencséjük.

33Aki azonban rám hallgat, bátorságban lakik,
és bővelkedik baj félelme nélkül.

2

1Fiam! Ha megfogadod szavaimat
és megőrzöd magadnál parancsaimat,

2megnyitod füledet a bölcsességnek,
és szívedet az okosság megismerésére adod,

3sőt, ha hívod a bölcsességet,
és szívedet az okosságra hajtod,

4ha keresed azt, mint az ezüstöt,
és kutatod, mint a rejtett kincset:

5akkor megérted az Úr félelmét,
és megtalálod Isten tudását,

6mivel az Úr adja a bölcsességet,
s az ő szájából származik a tudás és az értelem.

7Ő rejt el üdvöt az igazak részére,
és pajzsa azoknak, akik jámborságban járnak.

8Megvédi az igazságosság ösvényeit,
és őrködik a jámborok útja fölött.

9Akkor megérted az igazságot és a törvényt,
az egyenességet és minden helyes utat,

10ha szívedbe száll a bölcsesség,
s a tudás örömöt nyújt lelkednek.

11A megfontolás őrködik majd fölötted,
s az okosság megóv téged,

12megment a rossz úttól,
a hamisságot beszélő emberektől,

13akik elhagyják az egyenes utat,
hogy a sötétség ösvényein járjanak,

14akik gonosztevésben találnak örömet,
és gonosz hamisságon ujjonganak,

15akiknek görbék az ösvényei,
és elvetemültek az útjai.

16Megment másnak asszonyától,
az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg,

17cserbenhagyja ifjúkora bizalmasát,

18és megfeledkezik Isten szerződéséről,
mert háza a halálba hanyatlik,
és útjai az alvilágba vezetnek.

19Mind, akik bemennek hozzá, nem térnek vissza,
és nem találják meg az élet útjait;

20hogy a jó úton járj
és az igazak ösvényeit kövesd,

21mert az igazak lakják majd a földet,
s a jámborok maradnak meg rajta,

22a gonoszok pedig elvesznek a földről,
s a hűtleneket kitépik belőle.

3

1El ne felejtsd, fiam, tanításomat,
és szíved őrizze meg parancsaimat,

2mert számos napot, életévet
és boldogságot szereznek neked!

3Szeretet és hűség el ne hagyjanak!
Fűzd ezeket nyakad köré,
és vésd őket szíved táblájára,

4akkor tetszést lelsz és szép jutalmat
Isten és emberek előtt.

5Teljes szívvel bízzál az Úrban,
és ne támaszkodj saját belátásodra!

6Minden utadon rá gondolj,
s ő majd igazgatja lépéseidet.

7Ne légy bölcs önnön szemedben,
féld az Istent és kerüld a rosszat,

8ez egészség testednek,
és életerő csontjaidnak.

9Tiszteld meg az Urat vagyonodból,
és adj neki minden termésed zsengéjéből,

10akkor megtelnek kamráid bőséggel,
és túláradnak préseid a musttól.

11Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítését,
és meg ne und dorgálását,

12mert az Úr azt feddi, akit szeret,
s azt a fiát sújtja, akit kedvel!

13Boldog az az ember, aki bölcsességet talál,
s az a férfi, aki belátásban bővelkedik,

14mert megnyerése jobb, mint az ezüst megszerzése,
és gyümölcse többet ér színaranynál,

15drágább az minden gazdagságnál,
és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.

16Hosszú élet van a jobbjában,
gazdagság és dicsőség a baljában,

17útjai kellemes utak,
és minden ösvénye boldogság.

18Életfa az azoknak, akik megragadják,
és boldog, aki beléje kapaszkodik.

19Bölcsességgel alapította az Úr a földet,
és értelemmel állította fel az eget,

20tudománya által törtek elő a tengerek,
és hullatnak a felhők harmatot.

21Fiam! Ne távozzanak ezek szemed elől,
ragaszkodj az okossághoz és a megfontoláshoz!

22Akkor ez lelked élete lesz,
és ékessége nyakadnak.

23Bizton jársz akkor utadon,
és meg nem ütöd lábadat.

24Ha lefekszel, nem kell félned,
pihensz, és édes lesz alvásod.

25Ne félj akkor váratlan rémségtől
s a gonoszok rád szakadó hatalmától,

26mert az Úr lesz melletted,
és megóvja lábadat, hogy tőrbe ne ejtsenek.

27Ne tartsd vissza a jótettől azt, akitől telik,
és magad is tégy jót, ha teheted.

28Ne mondd barátodnak: »Menj és jöjj vissza,
majd holnap adok!« – amikor tüstént adhatnál.

29Ne tervezz gonoszat barátod ellen,
holott az megbízik benned!

30Ne perelj senkivel sem ok nélkül,
ha neked semmi rosszat nem tett.

31Ne irigykedjél az erőszakos emberre,
és ne kövesd útjait,

32mert az Úr utál minden elvetemültet,
de az igazakat barátságára méltatja.

33Szegénységet küld az Úr a gonosz házára,
de áldott az igazak hajléka!

34Csúffá teszi azokat, akik gúnyolódnak,
de az alázatosakat kegyben részesíti.

35A bölcseknek tisztesség jut osztályrészül,
a balgák pedig gyalázatot aratnak.

4

1Halljátok, gyermekek, atyai intelmemet,
és figyeljetek jól, hogy okosságot tanuljatok!

2Üdvös oktatásban részesítlek titeket,
ezért el ne hagyjátok tanításomat!

3Hisz én is atyám gyermeke voltam,
gyengéd és egyetlen anyám előtt.

4Ő oktatott engem és így szólt:
»Fogadja be szíved szavaimat,
tartsd meg parancsaimat, akkor életed lesz!

5Szerezz bölcsességet, szerezz okosságot,
meg ne feledkezz erről,
és ne térj el szám igéitől!

6El ne hagyd azt, akkor megőriz téged,
szeresd azt, akkor megtart téged!

7A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet,
és minden jövedelmedből szerezz okosságot!

8Ragadd meg azt, akkor felmagasztal téged,
tisztességre juttat, ha magadhoz öleled.

9Bájos füzért fon a fejedre,
gyönyörű koronát ajándékoz neked.«

10Figyelmezz, fiam, és fogadd be igéimet,
akkor megsokasodnak életed esztendei!

11Eligazítlak a bölcsesség útján,
és vezetlek az igazság ösvényein.

12Ha azokon jársz, semmi sem zavarja járásodat,
és nem botlasz meg, amikor szaladsz.

13Tartsd meg a fegyelmet és el ne hagyd,
őrizd meg, mert ez a te életed!

14Ne gyönyörködj a gonoszok ösvényein,
és ne leld tetszésedet a rosszak útjában!

15Fuss tőle és ne járj rajta,
kerüld és hagyd el azt,

16hisz aludni sem tudnak, ameddig gonoszt nem cselekszenek,
kerüli őket az álom, ameddig valakit meg nem ejtenek,

17mert eszik a gonoszság kenyerét,
és isszák az erőszak borát.

18Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a derengő fény,
amely mindinkább erősödik, amíg a nappal teljes lesz.

19A gonoszok útja sötétség,
nem tudják, hogy mibe botlanak.

20Fiam! Ügyelj szavaimra,
nyisd meg füleidet igéimnek!

21Ne távozzanak szemed elől,
óvd őket szíved belsejében!

22Mert életet adnak megtalálóiknak,
és gyógyulást az egész testnek.

23Óvd a szívedet minden gonddal,
mert az élet ebből fakad!

24Vesd el magadtól a száj hamisságát,
s az ajkak alattomosságát tartsd távol magadtól!

25Szemed egyenesen nézzen,
és szempillád a lábad elé tekintsen!

26Egyengesd lábad ösvényét,
és minden utad legyen céltudatos!

27Le ne térj se jobbra, se balra,
fordítsd el lábadat a rossztól,
mert a jobbra vivő utat az Úr ismeri,
a balra tartók pedig gonoszak.
Ő azonban egyenesekké teszi ösvényeidet,
és útjaidat szerencsés véghez vezeti.

5

1Figyelmezz, fiam, bölcsességemre,
hajtsd füledet okosságomra,

2hogy óvatos légy,
és ajkad megőrizze a tudást.
Ügyet se vess a csalfa nőre,

3mert az idegen nő ajka méztől csepeg,
az ínye olajnál is simább,

4végül azonban keserű, mint az üröm,
éles, mint a kétélű kard.

5A lába halálba siet,
és léptei az alvilág felé tartanak,

6nem járnak az élet ösvényén,
lépései változók és megismerhetetlenek.

7Nos tehát, fiam, hallgass rám,
s el ne távozz szám igéitől!

8Távol tartsd tőle utadat,
ne is közelíts háza ajtajához,

9hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod,
és éveidet könyörtelen valakinek,

10hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal,
és kereseted más házába ne jusson,

11hogy végezetül ne sopánkodj,
amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:

12»Miért is utáltam a fegyelmet,
miért nem engedett szívem az intelmeknek?

13Miért nem hallgattam tanítóim szavára,
és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!

14Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam
a község és gyülekezet körében!«

15A vizet saját ciszternádból idd,
és a magad kútjából a nedűt!

16Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid,
és az utcákra patakjaid?

17Legyenek azok egyedül a tieid,
és ne osztozzanak veled idegenek.

18Áldott legyen a forrásod,
és vigadj ifjúkorod feleségével!

19A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge –
részegítsen meg téged a keble minden időben,
és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!

20Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson,
s ugyan miért melegednél más nő keblén?

21Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak,
és ő minden ösvényét szemmel kíséri!

22A bűnöst vétkei megragadják,
és bűneinek kötelei fogva tartják,

23meg kell halnia fegyelem híján,
csapdába kerül, mert nagyon is balga!

6

1Fiam, ha társadért jótálltál,
ha kezedet adtad idegenért,

2ha tulajdon szád szava csapdába ejtett,
és rabbá tett saját beszéded,

3ahogy mondom, úgy tégy, fiam, hogy kilábalj,
hiszen társad kezére kerültél.
Menj! Sietve keltsd fel a társadat!

4Ne engedj alvást szemednek,
és szendergést szempilláidnak!

5Vond ki magad, mint a gazella a hurokból,
s a madár a madarász tőréből.

6Eredj a hangyához, te lusta!
Nézd az útjait és okulj!

7Sem főnöke, sem tiszttartója, sem ura nincsen,

8mégis megszerzi táplálékát nyáron,
összegyűjti élelmét aratáskor.

9Meddig heversz még, lusta?
Mikor kelsz fel álmodból?

10Alszol egy kevéssé, szenderegsz egy kissé,
összeteszed kicsit a kezedet, hogy aludj,

11és beállít hozzád az ínség, mint a csavargó,
s a nélkülözés, mint a fegyveres rabló!
De ha serény vagy, akkor aratásod bő, mint a forrás,
s az ínség messze elkerül.

12Semmirekellő az istentelen ember,
hamis szájjal jár,

13hunyorgat szemével, sikál a lábával,
és jelet ad ujjával,

14álnok szívvel gonoszt forral
és viszályt hint el szüntelen!

15Az ilyenre hirtelen rászakad romlása,
váratlanul összeroppan,
és nincs számára gyógyulás.

16Hat dolgot gyűlöl az Úr
és hetet utál a lelke:

17a fennhéjázó szemet, a hazug nyelvet,
az ártatlan vért ontó kezet,

18az álnok tervet forraló szívet,
a gonoszra sebtében siető lábakat,

19a hamis tanút, aki ontja a hazugságot,
és azt, aki viszályt hint testvérek közé.

20Tartsd meg, fiam, atyád parancsait,
és el ne hagyd anyád tanítását!

21Kösd őket szívedre mindenkor,
fűzd őket nyakad köré!

22Hadd járjanak veled jöttödben-mentedben,
őrködjenek fölötted, amikor alszol,
és velük társalogj, amikor felébredsz!

23Mert a parancs fáklya, a tanítás világosság,
s a fegyelem feddése az életre vezető út,

24hogy megóvjanak a rossz asszonytól,
az idegen nő hízelkedő nyelvétől!

25Meg ne kívánd szépségét szívedben,
és meg ne ejtsenek az ő kacsintásai!

26Mert a céda személy díja alig ér egy kenyeret,
a férjes asszony azonban drága lélekre vadász.

27Vehet-e ember tüzet az ölébe úgy,
hogy ruhái meg ne égjenek?

28Járhat-e valaki izzó parázson úgy,
hogy talpát meg ne perzselje?

29Így jár, aki betér társa asszonyához,
aki őt érinti, nem marad büntetlen!

30Nem nagy bűnt követ el a tolvaj, ha azért lop,
hogy csillapítsa éhségét,

31mégis, ha rajtakapják, hétannyit fizet,
oda kell adnia háza minden holmiját.

32De az ember, aki házasságot tör,
balgaságában vesztébe rohan.

33Csúfságot és szégyent von magára,
és gyalázatát le nem mossa semmi,

34mert a férfi féltékenysége és haragja
nem ismer kíméletet a bosszú napján,

35nem enged senki könyörgésének,
és váltságul nem fogad el semekkora ajándékot.

7

1Fiam! Őrizd meg szavaimat,
rejtsd magadba parancsaimat!

2Tartsd meg parancsaimat, akkor élni fogsz,
és tanításomat, mint szemed fényét!

3Kösd azt ujjaidra, írd szíved táblájára!

4Mondd a bölcsességnek: »Nővérem vagy!«
Az okosságot kedvesednek szólítsd,

5hogy megóvjon téged másnak asszonyától,
az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg.

6Kinéztem házam ablakán a rács mögül,

7és látok fiatalokat.
Észreveszek egy balga legénykét:

8ott megy az utca sarkán,
s az asszony házának tájékára ballag,

9szürkületben, estefelé, éjnek idején, sötétben.

10És íme, elébe lép az asszony, rossz személy mezében,
készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan,

11nyugodni nem tudó.
Lábai nem tűrik az otthonülést,

12hol az utcán, hol a piacon,
hol a sarkokon leskelődik.

13Megragadja, megcsókolja az ifjút,
szemtelen arccal hízeleg, és mondja:

14»Áldozatokat fogadtam egészségemért,
és ma váltottam be fogadalmamat,

15ezért jöttem ki eléd,
hogy keressem arcodat, és íme, megleltelek!

16Hevederrel kötöttem át ágyamat,
bevontam tarka, egyiptomi takaróval,

17meghintettem fekvőhelyemet
mirhával, áloéval, illatos fahéjjal.

18Jöjj! Élvezzük a keblek mámorát,
gyönyörködjünk szerelmes ölelésben hajnalig,

19mert férjem nincs itthon,
messze útra elment!

20Magával vitte pénzes erszényét,
nem jön haza, majd csak holdtölte napján.«

21Befonja őt sok-sok beszédével,
megejti őt hízelkedő ajkával.

22Megy utána íziben, mint a leölésre vitt marha,
mint az ugrándozó bárány,
és nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják,

23amíg csak be nem hatol a nyíl a májába.
Mint a madár, úgy siet a hálóba,
és nem tudja, hogy életével játszik.

24Nos tehát, fiam, hallgass rám,
és figyelj szám igéire!

25Szíved ne térjen útjaira,
és ne tévedj ösvényeire,

26mert már sokakat megsebesített és elejtett,
és igen erőseket is megölt!

27Háza az alvilág országútja,
amely a halál kamráihoz vezet.

8

1Nem hív-e a bölcsesség,
nem hallatja-e szavát az okosság?

2Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre,
oda, ahol ösvények találkoznak,

3a város kapui mellett,
s a bejáratnál így kiált fennhangon:

4»Hozzátok beszélek, férfiak!
Az emberek fiaihoz szól szavam!

5Értsetek okos szót, ti balgák,
kapjatok észbe, ti dőrék!

6Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek,
és igazságra nyílnak ajkaim,

7mert szám igazságot beszél,
és ajkam a gonoszt utálja.

8Minden szavam igazság,
nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.

9Világosak azok az okosaknak,
és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.

10Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt,
és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,

11mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál,
és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.«

12Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben,
és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.

13Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot,
utálja a dölyföt, a kevélységet,
a gonoszság útját és a hamis szájat.

14Enyém a tanács, az igazságosság,
enyém az okosság, enyém az erő!

15Általam uralkodnak a királyok,
és tesznek igazságot a törvényhozók.

16Általam kormányoznak az uralkodók,
és ítélkeznek a hatalmasok.

17Szeretem azokat, akik szeretnek engem,
akik virradatkor keresnek, meg is találnak.

18Nálam van a gazdagság és a pompa,
a tisztes vagyon, a becsületesség.

19Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél,
s javaim többet érnek a színezüstnél.

20Az igazság útjain járok,
a jog ösvényei közepén,

21hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem,
és megtöltsem kincsesházaikat.

22Az Úr szerzett engem útjai elején,
kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.

23Öröktől fogva rendelt engem,
ősidők óta, még a föld előtt.

24Nem voltak még tengerek, én már fogantattam,
még nem törtek elő a vízben dús források,

25még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben,
a halmok előtt születtem.

26Még nem teremtette meg a földet és a folyókat
és a földkerekség sarkait,

27amikor az eget felállította, már ott voltam,
amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.

28Amikor a fellegeket odafenn megerősítette,
és kimérte a vízforrásokat.

29Amikor a tengert körülvette határával,
és törvényt szabott a vizeknek,
hogy át ne hágják határaikat.
Amikor a föld alapjait megvetette,

30ott voltam mellette, mindent elrendeztem,
és gyönyörködtem nap nap után,
színe előtt játszadoztam mindenkor.

31Játszadoztam a földje kerekségén,
és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.

32Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám!
Boldogok, akik megtartják útjaimat!

33Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek,
és el ne vessétek azt magatoktól!

34Boldog az ember, aki hallgat rám,
aki ajtómnál virraszt naponta,
és őrzi ajtóm félfáját,

35mert aki engem megtalál, életet talál,
és üdvöt nyer az Úrtól.

36Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt,
mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!

9

1A bölcsesség házat épített magának,
kifaragta hét oszlopát,

2leölte áldozatait, elegyítette borát,
meg is terítette asztalát.

3Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák
a várban és a város falain:

4»Aki tudatlan, jöjjön hozzám!«
S a dőréknek üzente:

5»Jöjjetek, egyétek étkemet,
és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!

6Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek,
és járjatok a belátás útjain!«

7Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának,
aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.

8Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön!
Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.

9Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik,
tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!

10A bölcsesség kezdete az Úr félelme,
s a Szentnek ismerete okosság,

11mert általam sokasodnak napjaid,
és lesz még több életéved.

12Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az,
ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!

13Dőreség-asszony lármás,
csupa csábítás és egyebet sem tud.

14Leül háza kapujába,
egy székre a város magas helyén,

15hogy hívja az arra menőket,
akik az útjukon járnak:

16»Aki tudatlan, jöjjön hozzám!«
S a dőréknek ezt üzeni:

17»A lopott víz édesebb,
s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«

18És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak,
s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

1,1 A vers a gyűjtemény címe (vö. 10,1). Salamont a legbölcsebb királynak, és sok közmondás és szállóige szerzőjének tartották (vö. 1Kir 5,12).

1,2 Bevezető a könyv céljáról.

1,7 A bölcsesség lényege a Törvényben (Mózes öt könyve) van összefoglalva, azt betartani az igazi bölcsesség.

1,8 Első oktató beszéd.

1,8 A fiatal bízzon szülei tapasztalatában.

1,10 Kezdetben hízelgőnek tűnhet, ha egy fiatalt bevesznek maguk közé a gonoszok, de a dolog vége pusztulás.

1,17 A madár elkerüli a hálót, ha látja, a gonoszok ellenben a saját vesztükbe rohannak.

1,20 Ebben a költeményben a bölcsesség megszemélyesítve, mint tanító(nő) lép fel (vö. 8-9. fej.).

2,1 A második oktató beszédben a bölcsesség előnyeit sorolja fel a szentíró.

2,18 A házasság Isten előtt kötött életszövetség, egyben Isten Izraellel kötött szövetségének is jelképe (vö. Óz 2; Jer 2,2; 3,1-13; Mal 2,14).

3,1 A harmadik oktató beszéd a bölcsesség és az istenfélelem eredendő egységéről szól. A versek párosával összetartoznak, az első rész egy intést, a második a jutalmat tartalmazza, amelyet az intést megfogadó elnyer.

3,18 A paradicsomi életfa jelképe a hosszú és boldog életnek (vö. 11,30; 15,4).

3,19 Töredék egy költeményből, amely a bölcsességnek a világ teremtésében betöltött szerepéről szólt (vö. 8,22-31).

3,21 A negyedik oktató beszéd azokról az erényekről szól, amelyek sikeres életet biztosítanak: értelem (22-26), segítőkészség (27-28), jóakarat és lojalitás (29-30), a gonosz elkerülése (31-35).

4,1 A fejezet három tanító beszédből áll (1-9.10-19.20-27), melyek újra meg újra ajánlják a bölcsességet.

4,10 A bölcsesség fegyelmet, elhatárolódást, a helyes út melletti döntést jelent (vö. Zsolt 1).

4,27 A két utolsó vers (»mert a jobbra vivő utat«-tól kezdve) hiányzik a héber szövegben.

5,1 A fogság utáni időszakban egyre inkább egyeduralkodóvá vált az egynejűség (vö. 2,16-19).

5,9 Aki más feleségével együtt él, örökségét is idegenekre kell majd hagynia.

5,14 Utalás a halálbüntetésre, mely a házasságtörőre várt (Lev 20,10; MTörv 22,22; Dán 13,41).

5,15 A »kút« és a »ciszterna« a saját feleséget jelenti.

6,1 Óvás a meggondolatlan kezességvállalástól.

6,6 Buzdítás a szorgalmas munkára.

6,12 A csaló és gonosz embert messziről felismeri az, akinek van emberismerete.

6,16 Hét bűn (vö. 30,15-33) amelyek lehetetlenné teszik az emberi együttélést.

6,21 A házassági hűség nem kevésbé fontos, mint a törvény legfőbb előírásai, amelyeket a jámbor zsidó jelként a kezére és a homlokára kötött (vö. MTörv 6,4-8).

7,1 A házasságtörés legbiztosabb ellenszere a bölcsesség.

7,24 A nőkkel való kapcsolat nem játék a férfinak: az életéről vagy a haláláról dönt általa.

8,1 Három versszakos költemény (1-11.12-21.22-36) melyben a bölcsesség önmagát ajánlja.

8,1 A bölcsességet mindenkinek nagyra kellene becsülnie.

8,12 A népek vezetőinek a bölcsesség által kell kormányozniuk.

8,22 A bölcsesség nem pusztán emberi erény, hanem Isten egy tulajdonsága; általa teremtette a világot.

9,1 A bölcsesség és a dőreség hívogatják az embereket. A három tanító mondás (7-12) később került bele ebbe a költeménybe.

9,1 A hét oszlop a ház tökéletességét jelzi.

9,7 A rossz diákot szidni is kár, a jó még a szidalomért is hálás.

9,11 A tanító szavai tanítványához.

9,13 A dőreséget utcanőként festi le a szent szerző. Megszemélyesít minden a romlásba vezető csábítást.