A halál után nincs reménység
14 1Az asszonytól született ember élete rövid, tele nyugtalansággal.
5Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. 6Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt!
Ének Isten irgalmáról
103 1Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! 15Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
10a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.
11Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.