9akkor az ő népe maradt az ÚR része, Jákób lett az ő kimért öröksége. 10Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, 11ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt. 12Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele idegen isten. 13A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából. 14A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad.
19Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. 20Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az URat!