Dávid éneke – (Vö. Zsolt 18)

22 ¹Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az ÚRnak, amikor az ÚR kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből. ²Így mondta: Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, ³Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. ⁴Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. ⁵Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem. ⁶A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám. ⁷Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott. ⁸Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. ⁹Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. ¹⁰Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. ¹¹Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg. ¹²Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből. ¹³Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik. ¹⁴Dörög az ÚR az égben, mennydörög a Felséges. ¹⁵Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait. ¹⁶Láthatóvá vált a tengerfenék, föltárultak a világ alapjai az ÚR dorgálásától, haragos szelének fúvásától. ¹⁷Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. ¹⁸Megmentett engem ellenségem hatalmából, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam. ¹⁹Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. ²⁰Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. ²¹Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. ²²Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. ²³Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. ²⁴Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. ²⁵Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, tisztaságom szerint, amit jól lát. ²⁶A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. ²⁷A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. ²⁸Az elesett népet megsegíted, de ha kevély embert látsz, azt megalázod. ²⁹Te vagy, URam, a mécsesem, az ÚR fénysugarat küld nekem a sötétbe. ³⁰Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. ³¹Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. ³²Van-e Isten az ÚRon kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül? ³³Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent. ³⁴Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem. ³⁵Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. ³⁶Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, és sokszor meghallgattál engem. ³⁷Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim. ³⁸Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. ³⁹Végeztem velük, szétzúztam őket. Nem kelnek föl többé, lábaim elé hanyatlottak. ⁴⁰Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. ⁴¹Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam. ⁴²Széjjelnéznek, de nincs szabadító, az ÚRra néznek, de ő nem válaszol. ⁴³Összezúzom őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát. ⁴⁴Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm. ⁴⁵Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám, ⁴⁶mert elepednek az idegenek, reszketve bújnak elő rejtekükből. ⁴⁷Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám! ⁴⁸Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám. ⁴⁹Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól. ⁵⁰Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek, ⁵¹mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet