22 ¹Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,

²s ezt zengte:
»Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,

³Én erős Istenem, akiben én bízom,
pajzsom és szabadulásom szarva,
felemelőm és oltalmam,
megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.

⁴Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót,
és megszabadulok ellenségeimtől.

⁵Már körülvettek a halál gyötrelmei,
rettentgettek Béliál örvényei,

⁶körülfogtak az alvilág kötelei,
elém álltak a halál tőrei,

⁷szorultságomban az Urat segítségül hívtam,
Istenemhez kiáltottam,
s ő meghallgatta templomából szavamat,
kiáltásom a füléhez jutott.

⁸A föld megindult és megreszketett,
alapjukban megrázkódtak a hegyek,
s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.

⁹Füst szállt fel orrából,
emésztő tűz a szájából,
égő parazsat lövellt magából.

¹⁰Lehajtotta az eget és leszállott,
lába alatt ködhomály volt,

¹¹haladt a kerubokon, s repült,
a szél szárnyain siklott.

¹²Sátrat vont maga köré sötét fellegekből
és vizet szitált az ég felhőiből.

¹³A színe előtt levő fényességből
tüzes parazsakat lövellt,

¹⁴dörgött az Úr az égből,
hallatta hangját a Fölséges,

¹⁵ellőtte nyilait, és szétszórta őket,
villámait, és elemésztette ellenségeimet.

¹⁶Láthatóvá lettek a tenger forrásai,
feltárultak a világ alapjai,
az Úr dübörgő szavától,
haragja leheletének fúvásától.

¹⁷Lenyúlt a magasból, megfogott,
nagy vizekből kihúzott,

¹⁸megszabadított hatalmas ellenségeimtől,
fölém kerekedett gyűlölőimtől.

¹⁹Elém jött nyomorúságom napján
és erős támaszom lett az Úr,

²⁰kivezetett a szabad térre engem,
megszabadított, mert kedvét lelte bennem.

²¹Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
megjutalmazott kezem tisztasága szerint,

²²mert az Úr útjait megőriztem,
Istenemtől gonoszul el nem tértem;

²³mert minden rendeletét szem előtt tartottam,
parancsait magamtól el nem távolítottam,

²⁴mert feddhetetlen voltam előtte
s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.

²⁵Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.

²⁶A szenthez szent vagy,
a kitartóhoz kitartó,

²⁷a választotthoz választott vagy,
az ellenállóhoz ellenálló.

²⁸A szegény népet megmented
de megalázod szemeddel a kevélyeket.

²⁹Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem,
te teszed, Uram, világossá sötétségem.

³⁰Bizony, általad futok, ha járom a hadat,
Istenem által ugrom át a falat.

³¹Isten – szeplőtelen az ő útja,
salaktalan az Úr szava,
pajzsa ő minden benne bízónak.

³²Ki Isten az Úron kívül,
ki erős a mi Istenünkön kívül?

³³Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem,
és simává tette utamat teljesen,

³⁴lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette,
s magaslataimra állított fel engem,

³⁵kezemet harcra tanította
s karomat, mint ércíjat, felajzotta.

³⁶Mentő pajzsodat nyújtottad nekem
s kegyességed naggyá tett engem.

³⁷Kiszélesítetted alattam lépteimet
s bokáim nem hagytak cserben.

³⁸Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam,
nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,

³⁹elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek,
a lábam alá estek.

⁴⁰Engem erővel öveztél fel a harcra,
az ellenem állókat alám hajlítottad,

⁴¹megszalasztottad ellenségeimet,
gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.

⁴²Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse,
kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.

⁴³Eltöröltem őket, mint a föld porát,
széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.

⁴⁴Népem ellenmondásaitól engem megmentettél,
nemzetek fejéül engem megőriztél.
Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.

⁴⁵Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem,
mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.

⁴⁶Mert elcsüggedtek az idegen fiak,
s félelmükben összehúzódzkodtak.

⁴⁷Él az Úr, áldott légy Istenem,
magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,

⁴⁸Isten, aki bosszút engedtél állnom,
és népeket vetettél alám,

⁴⁹aki ellenségeim közül kiragadtál,
az ellenem állók fölé juttattál
s az erőszak emberétől megszabadítottál.

⁵⁰Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között
és dicséretet zengek nevednek,

⁵¹ó, segítséget királyának bőséggel adó,
felkentjével, Dáviddal és ivadékával
mindörökké irgalmasságot gyakorló!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet