Keresés a Bibliában

22 1Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,

2s ezt zengte:
»Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,

3Én erős Istenem, akiben én bízom,
pajzsom és szabadulásom szarva,
felemelőm és oltalmam,
megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.

4Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót,
és megszabadulok ellenségeimtől.

5Már körülvettek a halál gyötrelmei,
rettentgettek Béliál örvényei,

6körülfogtak az alvilág kötelei,
elém álltak a halál tőrei,

7szorultságomban az Urat segítségül hívtam,
Istenemhez kiáltottam,
s ő meghallgatta templomából szavamat,
kiáltásom a füléhez jutott.

8A föld megindult és megreszketett,
alapjukban megrázkódtak a hegyek,
s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.

9Füst szállt fel orrából,
emésztő tűz a szájából,
égő parazsat lövellt magából.

10Lehajtotta az eget és leszállott,
lába alatt ködhomály volt,

11haladt a kerubokon, s repült,
a szél szárnyain siklott.

12Sátrat vont maga köré sötét fellegekből
és vizet szitált az ég felhőiből.

13A színe előtt levő fényességből
tüzes parazsakat lövellt,

14dörgött az Úr az égből,
hallatta hangját a Fölséges,

15ellőtte nyilait, és szétszórta őket,
villámait, és elemésztette ellenségeimet.

16Láthatóvá lettek a tenger forrásai,
feltárultak a világ alapjai,
az Úr dübörgő szavától,
haragja leheletének fúvásától.

17Lenyúlt a magasból, megfogott,
nagy vizekből kihúzott,

18megszabadított hatalmas ellenségeimtől,
fölém kerekedett gyűlölőimtől.

19Elém jött nyomorúságom napján
és erős támaszom lett az Úr,

20kivezetett a szabad térre engem,
megszabadított, mert kedvét lelte bennem.

21Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
megjutalmazott kezem tisztasága szerint,

22mert az Úr útjait megőriztem,
Istenemtől gonoszul el nem tértem;

23mert minden rendeletét szem előtt tartottam,
parancsait magamtól el nem távolítottam,

24mert feddhetetlen voltam előtte
s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.

25Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint,
kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.

26A szenthez szent vagy,
a kitartóhoz kitartó,

27a választotthoz választott vagy,
az ellenállóhoz ellenálló.

28A szegény népet megmented
de megalázod szemeddel a kevélyeket.

29Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem,
te teszed, Uram, világossá sötétségem.

30Bizony, általad futok, ha járom a hadat,
Istenem által ugrom át a falat.

31Isten – szeplőtelen az ő útja,
salaktalan az Úr szava,
pajzsa ő minden benne bízónak.

32Ki Isten az Úron kívül,
ki erős a mi Istenünkön kívül?

33Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem,
és simává tette utamat teljesen,

34lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette,
s magaslataimra állított fel engem,

35kezemet harcra tanította
s karomat, mint ércíjat, felajzotta.

36Mentő pajzsodat nyújtottad nekem
s kegyességed naggyá tett engem.

37Kiszélesítetted alattam lépteimet
s bokáim nem hagytak cserben.

38Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam,
nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,

39elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek,
a lábam alá estek.

40Engem erővel öveztél fel a harcra,
az ellenem állókat alám hajlítottad,

41megszalasztottad ellenségeimet,
gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.

42Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse,
kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.

43Eltöröltem őket, mint a föld porát,
széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.

44Népem ellenmondásaitól engem megmentettél,
nemzetek fejéül engem megőriztél.
Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.

45Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem,
mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.

46Mert elcsüggedtek az idegen fiak,
s félelmükben összehúzódzkodtak.

47Él az Úr, áldott légy Istenem,
magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,

48Isten, aki bosszút engedtél állnom,
és népeket vetettél alám,

49aki ellenségeim közül kiragadtál,
az ellenem állók fölé juttattál
s az erőszak emberétől megszabadítottál.

50Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között
és dicséretet zengek nevednek,

51ó, segítséget királyának bőséggel adó,
felkentjével, Dáviddal és ivadékával
mindörökké irgalmasságot gyakorló!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

22,1 Ez a zsoltár majdnem szó szerint megegyezik a 18. zsoltárral. A szerzője valószínűleg maga Dávid. Az imádság az Istenbe vetett maradéktalan bizalmat fejezi ki, mert ő minden bajban segítségünkre siet.

Előző fejezet Következő fejezet