Mózes hálaadó éneke

15 ¹Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak: Éneket mondok az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. ²Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. ³Az ÚR vitéz harcos, „az ÚR” az ő neve. ⁴Szekereit, hadát a fáraónak tengerbe vetette, válogatott, legjobb harcosai belevesztek a Vörös-tengerbe. ⁵Elborította őket a mélység, kőként szálltak a mélybe. ⁶Jobbod, URam, dicső az erőtől, jobbod, URam, szétzúzza az ellenséget. ⁷Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz. ⁸Haragod szelétől föltornyosultak a vizek, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. ⁹Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség. – Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk. Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket. ¹⁰Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger. Mint ólom merültek el a hatalmas vízben. ¹¹Kicsoda olyan az istenek között, mint te, URam? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te? ¹²Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld. ¹³Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba. ¹⁴Hallják a népek, s beleremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. ¹⁵Megrémülnek majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbeesik Kánaán minden lakosa. ¹⁶Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, URam, míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál. ¹⁷Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén, melyet lakóhelyednek készítettél, URam, a szent helyen, URam, mit kezed tett szilárddá. ¹⁸Az ÚR uralkodik örökkön-örökké!
¹⁹Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az ÚR visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén.
²⁰Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva. ²¹Mirjám így énekelt előttük: Énekeljetek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett!

A keserű víz édes lesz Márában

²²Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet. ²³Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának. ²⁴Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk? ²⁵Ő pedig az ÚRhoz kiáltott segítségért, és az ÚR mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz.
Ott adott az ÚR rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket. ²⁶Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az ÚR vagyok a te gyógyítód.
²⁷Azután elérkeztek Élimbe. Tizenkét forrás volt ott, és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet