5

¹Jöjjön a kedvesem a kertjébe
s élvezze pompás gyümölcseit!
Belépek kertembe, mátkám, húgom!
Leszedem mirhámat és balzsamomat,
elköltöm a lépet és mézemet,
megiszom boromat, tejemet!
Egyetek, barátaim, és igyatok,
ittasodjatok meg, kedveseim!

²Aludtam, de szívem ébren volt.
Hallga! A kedvesem zörget!
»Nyiss ki nekem, húgom,
kedvesem, galambom, szeplőtlenem!
Mert a fejemet harmat lepi,
és fürtjeimet az éjjel nedűje.«

³»Köntösömet már levetettem,
hogy öltsem fel újra?
Lábamat már megmostam,
hogy sározzam be ismét?«

⁴Kedvesem benyújtotta kezét a résen,
s erre bensőm felindult.

⁵Felkeltem, hogy ajtót nyissak kedvesemnek.
Kezem mirhától csepegett,
ujjam tele lett finom mirhával

⁶a retesz fogantyúján.
Ajtót nyitottam kedvesemnek,
de ő már elfordult és távozott.
Szinte elalélt lelkem a szava miatt!
Kerestem őt, de nem találtam többé,
hívtam, de nem adott választ.

⁷Ott találtak engem a várost járó őrök;
ütöttek, sebesre vertek,
elvették tőlem leplemet a falak őrei.

⁸Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai!
Ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok meg neki,
hogy »beteg vagyok a szerelemtől!«

⁹Miben különb a kedvesed más kedvesénél,
te, legszebb a nők között?
Miben különb a kedvesed más kedvesénél,
hogy ennyire kérlelsz minket?

¹⁰A kedvesem fehér is, piros is,
ezer közül is kiválik.

¹¹Feje színtiszta arany,
a haja, mint a pálma koronája,
fekete, mint a holló.

¹²Szemei, mint a galambok
a patak mellett:
tejben fürödnek,
bőséges vízfolyás mellett pihennek.

¹³Orcái, mint a balzsamágyak,
amelyek illatos füveket teremnek;
ajkai liliomok,
finom mirhától csepegnek.

¹⁴Keze aranyhenger, tarzis-kővel kirakva;
teste elefántcsont zafírral borítva;

¹⁵lábai márványoszlopok, aranytalpon állnak;
termete, mint a Libanon, pompás, mint a cédrusok.

¹⁶Szája merő édesség, ő maga egészen kívánatos,
ilyen a kedvesem, ilyen a szerelmem,
Jeruzsálem leányai!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet