99
1Dávid zsoltára.
Király az Úr!
Reszkessenek a népek;
A kerubok fölött trónol,
rettegjen a föld!
2Nagy az Úr a Sionon,
fölséges minden nép felett.
3Magasztalják nagy és félelmetes nevedet,
mert szentséges.
4A nagy király az igazságot szereti:
te rendeltél egyenességet,
te szereztél Jákobban törvényt és igazságot.
5Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket,
boruljatok le lábának zsámolya előtt,
mert szentséges ő!
6Papjai közt volt Mózes és Áron,
és Sámuel azok között, akik segítségül hívták a nevét.
Segítségül hívták az Urat, és meghallgatta őket,
7a felhőoszlopból szólt hozzájuk.
Ők megtartották rendeleteit,
s a törvényt, amelyet adott nekik.
8Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket;
Kegyes voltál hozzájuk, Isten,
bár megbüntetted minden vétküket.
9Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket,
boruljatok le szent hegyén,
mert szent az Úr, a mi Istenünk!
Jegyzetek
99,1 Királyhimnusz, melyben Izrael a szövetség Istenét ünnepli. A szöveget a fogság utáni szertartás (sátoros ünnep) formálta (vö. 96,1-99,9). Végigvonul benne Isten szentségének megvallása (3.5.9.)
99,1 A közösség hódol a Király előtt, aki a kerubok fölött trónol. A kép nem a frigyládára utal (vö. 2 Sám 6,2), hanem Isten mennyei dicsőségét ábrázolja. Isten neve azzal szentelődik meg (vö. Mt 6,9), ha minden nép dicsőíti őt.
99,6 A kiválasztottak Isten fenségének tanúi. Mózes (akit az ÓSz csak itt sorol a próféták közé) és Áron: ők a közvetítők Isten és ember között, velük beszélt Isten (vö. Kiv 33,9; Szám 12,5). Mint Sámuel (vö. 1 Sám 7,15-17), ők is az isteni igazságokat képviselik.