A Zsoltárok könyve

63. ZSOLTÁR (62) 63 *Vágyakozás Isten után¹Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott.
²Isten, te vagy az én Istenem, már hajnalban előtted virrasztok.
Téged szomjaz a lelkem,
utánad sóvárog a testem,
mint a száraz, szomjas, víztelen föld.
³Bárcsak megjelenhetnék előtted szentélyedben,
és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!
⁴Hiszen irgalmad többet ér, mint az élet,
ajkam dicsérjen téged.
*⁵Áldalak téged, amíg csak élek,
és nevedben emelem imára kezemet.
*⁶Mint dús és bőséges lakomával eltelik a lelkem,
ujjong az ajkam és dicsér a szám.
⁷Még fekvőhelyemen is rólad elmélkedem,
hajnalban is rád gondolok.
*⁸Hiszen te megsegítettél engem,
és szárnyad árnyékában örvendezhetek.
⁹Lelkem szorosan átölel téged,
és a jobbod szilárdan tart engem.
¹⁰Akik pedig el akarják veszíteni életemet,
lesüllyednek a föld mélységeibe,
¹¹kardélre hányják őket,
sakálok osztályrésze lesznek.
¹²Akkor majd örvendezik a király Istenben;
Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien,
mert elnémul az ajka azoknak, akik gonoszul beszélnek.