²Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok.
Téged szomjaz a lelkem,
utánad sóvárog a testem,
puszta, úttalan, víztelen vidéken.

³Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen,
és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!

⁴Hisz irgalmad jobb, mint az élet,
ajkam téged dicsér.

⁵Áldani akarlak, amíg csak élek,
és nevedben emelem fel kezemet.

⁶Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem,
ujjong az ajkam és dicsér a szám.

⁷Ha reggelenként rólad elmélkedem,
rád gondolok fekvőhelyemen.

⁸Hisz te megsegítettél engem,
és szárnyad árnyékában örvendezhetem.

⁹Lelkem tehozzád tapad,
és jobbod erősen tart engem.

¹⁰Akik pedig meg akarják rontani életemet,
lesüllyednek a föld mélységeibe,

¹¹kard hatalmába kerülnek,
sakálok osztályrésze lesznek.

¹²Örvendezik akkor majd a király Istenben;
Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien,
mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG