58
1A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól.
2Vajon valóban igazságot szóltok,
igazságos ítéletet hoztok, emberek fiai?
3Nem! Szívetekben gonoszat műveltek,
kezetek igazságtalanságot sző a földön.
4Anyjuk méhétől fogva pártütők a gonoszok,
születésük óta tévelyegnek, hazugságot beszélnek.
5Olyan a mérgük, mint a kígyóé,
mint a süket áspisé, amely bezárja fülét,
6és nem hallgat a bűvölők szavára,
sem az igézésben jártas varázslóéra.
7Isten! Törd össze a fogakat szájukban,
zúzd össze az oroszlánok fogait, Uram!
8Folyjanak szét, mint a kiömlő víz,
száradjanak el, mint az eltaposott fű;
9Mint a csiga, amely megszikkad, s kimúlik,
mint az asszony elvetélt magzata, aki nem látja meg a napot!
10Mielőtt még töviseik bokorrá nőnének,
haragjában elevenen elragadja őket.
11Örvend majd az igaz, amikor látja a bosszút,
és a bűnösök vérében mossa lábait.
12Így szólnak majd az emberek: »Mégis van jutalma az igaznak,
Bizony, van Isten, aki igazságot szolgáltat nekik a földön!«
Jegyzetek
58,1 Egy ember segélykiáltása, aki nem tudja megakadályozni a hatalmasok hatalommal való visszaélését és a szociális igazságtalanságot. Istenhez fordul, és félreérthetetlen szavakkal figyelmezteti erre az elviselhetetlen helyzetre. A héber szöveg megrongálódott, néhol nehezen érthető. A királyok korai korszakában keletkezett.
58,5 Süket áspis: vannak kígyók, amelyeket a kígyóbűvölő zenéje nem bűvöl el, és azt, aki megfogja őket, hirtelen megmarják.
58,7 Az egyetlen vers a szövegben, ahol Isten közvetlenül működésbe lép.