7Ők saját erejükben bíznak,
vagyonuk nagyságával kérkednek.
8Pedig az ember nem válthatja meg magát,
senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
9Igen drága lelkének váltsága:
soha meg nem fizetheti,
10hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
11Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek;
Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek,
és másokra hagyják gazdagságukat.
12Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre;
Hajlékuk nemzedékről nemzedékre,
noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13Az ember, övezze bár tisztelet,
nem marad meg;
Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik,
bizony hasonló hozzá.
Jegyzetek
49,12 Sír: javított szöveg (a héber szövegben: az ő belsejük).
49,13 Vö. Préd 3,19. A refrén összefoglalja: a halál nem tesz különbséget ember és állat között.