43
1Szolgáltass nekem igazságot, Istenem,
kelj ügyem védelmére az istentelen nemzetséggel szemben;
A gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem!
2Hisz te vagy, Isten, az én menedékem,
miért vetsz el engem?
Miért kell szomorúan járnom-kelnem,
miközben sanyargat engem ellenségem?
3Küldd el világosságodat és igazságodat,
hadd vezessenek és vigyenek el engem
szent hegyedre s hajlékodba.
4És bemegyek Isten oltárához,
ujjongásom örömének Istenéhez,
és lantszóval dicsérlek téged, Isten, én Istenem.
5Miért vagy szomorú, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt,
arcom üdvösségét, az én Istenemet!
Jegyzetek
43,1 Vö. a 42,1 jegyz.
43,1 Egy szorult helyzetben lévő ember könyörög, hogy Isten támogassa őt az ellenségeivel folytatott vitában, és így megtapasztalhassa, hogy Isten elfogadja őt, és hozzá tartozik.
43,3 A »világosság« kép, amely a biblikus nyelvben jelenthet »örömöt«, vagy Isten vezetését az emberi utak zűrzavarában. Az isteni valóság, Isten hűsége az ember iránt a megtapasztalható állandóság. Az imádkozó a hófödte Hermonról (42,7) néz az egyetlen szent hegy felé, a kicsiny Sion-domb felé, Jeruzsálemre, amelyen a templom áll.
43,4 Javítva (a héber szöveg szerint: örömujjongásom Istenéhez).
43,5 A vers javított, mint a 42,6.12.