6»Fölkentem királyomat a Sionon,
az én szent hegyemen!«
7Hirdetem az Úr rendeletét.
Mert így szólt hozzám az Úr: »Fiam vagy te,
a mai napon nemzettelek téged.
8Kérd tőlem, és odaadom neked
a nemzeteket örökségedül,
s osztályrészedül a föld határait.
9Kormányozd őket vasvesszővel,
cserépedényként törd össze őket.«
10Nos hát, királyok, okuljatok,
tanuljatok, ti földi bírák!
11Szolgáljátok az Urat félelemmel,
ujjongjatok előtte remegve.
Jegyzetek
2,7 A »fiam vagy te« kifejezést abból az okiratból idézi, amelyet beiktatáskor adtak át a királynak. Ekkor jelentik ki róla, hogy ő Jahvénak, az Úrnak fia (vö. 2 Sám 7,14). Ez az örökbefogadás érthetővé teszi a király sajátos kiválasztottságát: a fölkenés pillanatától a fölkent Istennek fogadott fia. Az ÚSz ezt a fiúságot szó szerint értelmezi és Krisztusra vonatkoztatja: vö. Mt 3,17; Csel 13,33; Zsid 1,5.