7Hová mehetnék lelked elől,
hová bújhatnék színed elől?
8Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy,
ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
9Ha felölteném a hajnal szárnyát,
s a tenger szélső határára szöknék,
10ott is a te kezed vezetne,
és jobbod tartana engem.
11Mondhatnám: »Borítson be a sötétség,
s váljon éjszakává köröttem a fény«,
12de neked nem sötét a sötétség,
s az éj mint a nappal, oly világos előtted.
Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
13Hiszen te formáltad bensőm,
s anyám méhében te szőtted a testem.