139
1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
2tudod, ha leülök és ha fölkelek.
Messziről ismered gondolataimat,
3szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek.
Előre ismered minden utamat.
Jegyzetek
139,1 Egy hitvalló, tanító költemény. A fogság után íródott. Egy bölcs elmélkedése a mindentudó és mindenütt jelenlévő Istenről, a vele való kapcsolatról (fogság alatti vagy fogság utáni).
139,1 »Megvizsgál« és »ismer«: a héberben használt szó nem egy emberrel vagy tárggyal való tárgyilagos, távolságtartó foglalkozást jelent, hanem elkötelezett, érzelmi odafordulást.