Jegyzetek

133,1 Bölcsmondás a fogság utáni időkből. A nagycsaládban, akik együtt laktak az örökölt földön és annak jövedelméből éltek, elkerülhetetlenek voltak a testvérek versengéséből adódó viszályok. Ezért dicsőíti ez a zsoltár a békét és az egyetértést. Az első összehasonlítás a papságot idézi (vö. Kiv 30,22-33; Lev 21,5). A Hermon harmatának képe (északon), amely Sion hegyére hullik (délen) és felfrissíti azt, olyan testvéreket jelent, akik nem egymás ellen, hanem egymásért élnek. A zsoltár mondanivalója alkalmazható minden élet- és imaközösségre.