Keresés a Bibliában

133

1Zarándok-ének. Dávidtól.
Íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges,
ha együtt laknak a testvérek!

2Olyan az, mint a drága kenet a fejen,
amely lecsordul a szakállra,
Áron szakállára,
lecsordul ruhája szegélyére;

3Vagy mint a Hermon harmata, amely lehull
Sion hegyére.
Ott adja az Úr az áldást,
s az életet mindörökre.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

133,1 Bölcsmondás a fogság utáni időkből. A nagycsaládban, akik együtt laktak az örökölt földön és annak jövedelméből éltek, elkerülhetetlenek voltak a testvérek versengéséből adódó viszályok. Ezért dicsőíti ez a zsoltár a békét és az egyetértést. Az első összehasonlítás a papságot idézi (vö. Kiv 30,22-33; Lev 21,5). A Hermon harmatának képe (északon), amely Sion hegyére hullik (délen) és felfrissíti azt, olyan testvéreket jelent, akik nem egymás ellen, hanem egymásért élnek. A zsoltár mondanivalója alkalmazható minden élet- és imaközösségre.

Előző zsoltár Következő zsoltár