14Az Úr az én erőm és dicsőségem,
ő lett az én szabadítóm.
15Ujjongás és diadal szava
hangzik az igazak sátraiban:
»Az Úr jobbja győzelmet szerzett,
16az Úr jobbja fölmagasztalt engem,
az Úr jobbja győzelmet szerzett!«
17Nem halok meg, hanem élek,
és hirdetem az Úr tetteit.
18Az Úr nagyon megfenyített engem,
de nem engedett át a halálnak.
19Nyissátok meg előttem az igazság kapuit,
hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat.
20Ez az Úr kapuja,
az igazak lépnek be rajta.
21Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem,
és szabadítóm lettél.
22A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett.
23Az Úr műve ez,
csodálatos a mi szemünkben.
24Ezt a napot az Úr adta,
ujjongjunk és vigadjunk rajta!
Jegyzetek
118,22 Leírás a kívülállók szemszögéből, akik csodálkoznak azon, hogy Isten egy embert, aki jelentéktelennek látszott, sarokkővé (vagy a boltív zárókövévé) tett. Valaki, akit elvetettek, hordozza a többieket, valaki, aki a halálba hanyatlott, él (vö. Mt 21,42; Csel 4,11). Mások a történtekben Isten működését ismerik fel.