111
1ALLELUJA!
Hálát adok az Úrnak, teljes szívemből,
az igazak tanácsában és a gyülekezetben.
2Nagyok az Úr cselekedetei,
kívánatosak mindenkinek, aki vágyik utánuk.
3Fönségesség és ékesség az ő műve,
és igazsága megmarad örökkön örökké.
4Emléket állított csodáinak,
irgalmas és kegyes Úr.
5Enni adott az őt félőknek;
Szövetségéről mindenkor megemlékezik.
6Megmutatta népének hatalmas művei erejét,
nekik adta a nemzetek örökségét;
7Kezének műve igazmondás és igaz ítélet.
Mind megbízhatók az ő rendelkezései;
8Örökkön örökké szilárdan állnak,
hűségben és igazságban születtek.
9Megváltást küldött népének,
örökre elrendelte szövetségét.
Szent és félelmetes az ő neve.
10A bölcsesség kezdete az Úr félelme,
helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik;
Dicsérete megmarad örökkön örökké.
Jegyzetek
111,1 Egyéni hálaéneke. A zsoltáros Istent a tetteiért dicsőíti. A késő fogság utáni időből származik. Minden egység (félvers) a héber ábécé soron következő betűjével kezdődik. Ez az ún. alfabetikus forma a szöveg megtanulását könnyítette meg.
111,4 Felidézi Isten nagy tetteit az egyiptomi kivonulás idején és a pusztában. »Emléket állított csodáinak«: a pászka ünnep, vö. Kiv 12,1-28. »Enni adott«: utalás a mannára és a fürjekre, vö. Kiv. 16.