103
1Dávidtól.
Áldjad, lelkem, az Urat,
s egész bensőm az ő szent nevét.
2Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd el jótéteményeit.
5Ő kielégíti javaival kívánságodat:
mint a sasé, visszatér ifjúságod.
6Igaz dolgokat cselekszik az Úr,
és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.
10Nem bűneink szerint bánt velünk,
és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.
Jegyzetek
103,1 Egyéni hálaének a fogság utáni időkből. Az imádkozó arról elmélkedik, hogy mindenki megtapasztalja Isten irgalmát.
103,6 Izrael az egyiptomi kivonuláskor a pusztában töltött idő alatt ismerte meg Istenét. A nép ekkor tapasztalta meg azt, hogy állhatatlan, gyorsan megtagadja saját hitét, lázad és a bűnös dolgokba veti bizalmát; de egyben megtapasztalja Isten megbocsátását is.