41 ¹Két esztendő múlva a fáraó látott álmot. Azt álmodta, hogy a folyóvíz mellett állt, ²és abból feljött hét szép és igen kövér tehén, és legelészett a mocsaras helyeken. ³Aztán hét másik emelkedett fel utánuk a folyóvízből, csúnyák és soványságtól elaszottak. Ott álltak a vízparton, ⁴és elnyelték a hét szép és kövér tehenet. Ekkor felébredt a fáraó. ⁵Aztán ismét elaludt, és egy másik álmot látott: Hét kalász növekedett egy száron, mind teljes és szép, ⁶aztán pedig ugyanannyi hitvány, forróság-perzselte kalász sarjadt. ⁷Ezek elnyelték az előbbiek minden szépségét. Ekkor felébredt a fáraó az álomból.
⁸Amikor megvirradt, a fáraó félelemtől remegve elküldött Egyiptom valamennyi jósához és minden bölcséhez, összehívta őket, és elbeszélte nekik az álmot. Nem akadt azonban senki, aki meg tudta volna fejteni. ⁹Ekkor a főpohárnok végre észbekapott, és azt mondta: »Egy vétkemről szólok: ¹⁰amikor a király megharagudott szolgáira, engem és a fősütőmestert a testőrök kapitányának tömlöcébe vetett. ¹¹Ott egy és ugyanazon éjszakán mindketten jövőre vonatkozó álmot láttunk. ¹²Volt ott egy héber ifjú, a testőrök kapitányának a legénye, s mi elbeszéltük neki az álmokat. ¹³Tőle mindazt meghallottuk, amit aztán a dolgok menete igazolt. Én ugyanis visszakerültem tisztembe, a társamat pedig bitófára függesztették.«
¹⁴Parancsot adott erre a király, és tüstént kihozták Józsefet a tömlöcből, megnyírták, más ruhát adtak rá, és eléje vezették. ¹⁵A fáraó így szólt hozzá: »Álmokat láttam, és nincs, aki megfejtse. Azt hallottam, hogy te igen bölcsen meg tudod fejteni azokat.« ¹⁶József ezt válaszolta: »Nem én, hanem Isten ad majd szerencsés választ a fáraónak!«
¹⁷Erre a fáraó elbeszélte, amit látott: »Azt álmodtam, hogy a folyó partján álltam. ¹⁸Hét, igen szép és kövérhúsú tehén jött fel a folyóból, és legelte a mocsaras legelő zöldjét. ¹⁹De íme, követte őket hét másik tehén, annyira rút és sovány, hogy sohasem láttam olyat Egyiptom földjén. ²⁰Ezek elnyelték és elemésztették az előbbieket, ²¹mégsem mutatták semmi nyomát annak, hogy jóllaktak, ugyanolyan soványak és rútak maradtak. Felébredtem, és amikor újra elnyomott az álom, ²²ezt az álmot láttam: Hét kalász nőtt egy száron, mind teljes és igen szép. ²³Aztán hét másik nőtt egy száron, hitvány és forróságtól aszott. ²⁴Ezek elnyelték az előbbiek szépségét. Elmondtam az álmot a jósoknak, de nincs, aki megfejtse.«
²⁵József azt felelte: »A király mindkét álma ugyanazt jelenti: amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak. ²⁶A hét szép tehén és a hét teli kalász a bőség hét esztendeje; ezek az álomnak egy és ugyanazon jelentését tartalmazzák. ²⁷A hét hitvány és sovány tehén, amely utánuk feljött, valamint a hét üres és forrószélperzselte kalász az elkövetkező éhség hét esztendeje. ²⁸Mindezek pedig ebben a rendben teljesednek be: ²⁹Most hét, nagyon termékeny esztendő köszönt Egyiptom egész földjére. ³⁰Ezek után hét másik olyan terméketlen esztendő következik, hogy feledésbe merül az előző bőség, mert elemészti az éhség az egész földet, ³¹és a nagy bőséget elpusztítja a nagy ínség. ³²Az pedig, hogy kétszer láttál ugyanarra a dologra vonatkozó álmot, a bizonyosság jele, mert megtörténik az, amit Isten mondott, és Isten hamarosan beteljesíti.
³³Most azért válasszon ki a fáraó egy bölcs és ügyes férfit, és állítsa azt Egyiptom földje fölé. ³⁴Ő pedig rendeljen tiszttartókat minden tartományba, és a termés ötödét a hét termékeny esztendőben, ³⁵amely majd most következik, gyűjtse raktárakba. Minden gabonát gyűjtsenek be a fáraó hatalma alá, és raktározzanak el a városokban. ³⁶Így készüljenek fel az elkövetkezendő hétesztendős éhínségre, amely azután Egyiptomra szakad, hogy el ne vesszen ez a föld az éhség miatt!«
³⁷Tetszett a tanács a fáraónak és minden szolgájának. ³⁸Azt mondta nekik: »Találhatunk-e olyan férfit, mint őt, akit betölt az Isten lelke?« ³⁹Így szólt azért Józsefhez: »Mivel Isten neked mutatta meg mindazt, amit mondtál, találhatok-e bölcsebbet nálad, vagy hozzád hasonlót? ⁴⁰Te légy házam felett, és a te szád parancsára hallgasson az egész nép. Csak a trón tesz nagyobbá engem tenálad.« ⁴¹Azután a fáraó azt mondta Józsefnek: »Íme, Egyiptom egész földje fölé rendeltelek!«
⁴²Azzal levette a gyűrűt a kezéről, és ráhúzta az ő kezére, bisszus ruhába öltöztette, és nyakába akasztotta az aranyláncot. ⁴³Aztán körülvitette második kocsiján, egy hírnöknek pedig azt kellett kiáltania: »Térdre!« hogy mindenki térdet hajtson előtte, és tudja meg, hogy ő Egyiptom egész földjének a feje.
⁴⁴A király azután így szólt Józsefhez: »A fáraó én vagyok, de a te parancsod nélkül se kezét, se lábát ne mozdítsa senki Egyiptom egész földjén.« ⁴⁵Új nevet is adott neki, és elnevezte Szafanet Fánek-nek (ami Világszabadítót jelent), és feleségül adta neki Ászenetet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lányát.
Kiment tehát József Egyiptom földjére ⁴⁶– harmincesztendős volt, amikor a fáraó-király színe előtt állt –, és bejárta Egyiptom összes tartományát.
⁴⁷Amikor aztán eljött a hétesztendős bőség, kévékbe kötötték a gabonát, összegyűjtötték Egyiptom raktáraiba, ⁴⁸és elrakták a gabona minden feleslegét az egyes városokban. ⁴⁹Oly nagy volt a gabona bősége, hogy annyi volt, mint a tenger homokja; nagy mennyisége miatt megmérni sem lehetett.
⁵⁰Józsefnek még az éhség eljövetele előtt született két fia, akiket Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya, Ászenet szült neki. ⁵¹Az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mondván: »Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyám házát.« ⁵²A másikat pedig elnevezte Efraimnak, mondván: »Megsokasított engem Isten szegénységem földjén.«
⁵³Amikor aztán eltelt a bőség hét esztendeje, amely Egyiptomra köszöntött, ⁵⁴elkövetkezett az éhség hét esztendeje, amint József előre megmondta. Az éhség elhatalmasodott az egész földön, de Egyiptom egész földjén volt félretéve eleség. ⁵⁵Amikor tehát megéheztek, a nép a fáraóhoz kiáltott, és élelmet kért tőle. Ő azt felelte nekik: »Menjetek Józsefhez, s amit ő mond nektek, azt cselekedjétek!« ⁵⁶Amikor aztán súlyosbodott az éhínség Egyiptom egész földjén, József megnyitotta az összes gabonatárolót, és adott az egyiptomiaknak, mert őket is sújtotta az éhség. ⁵⁷Erre minden ország Egyiptomba ment, hogy eleséget vásároljon Józsefnél, mivel az éhínség egyre súlyosabb volt az egész földön.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet