Keresés a Bibliában

1 1Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.
3És Isten szólt: »Legyen világosság!« És lett világosság. 4Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, 5és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap.
6Azután újra szólt Isten: »Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!« 7Meg is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett. 8Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a második nap.
9Azt mondta ezután Isten: »Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!« Úgy is lett. 10Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó. 11Majd azt mondta Isten: »Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!« Úgy is lett. 12A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó. 13És lett este és reggel: a harmadik nap.
14Azt mondta ezután Isten: »Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, 15ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!« Úgy is lett. 16Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán – és a csillagokat. 17Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, 18s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. 19És lett este és reggel: a negyedik nap.
20Azt mondta ezután Isten: »Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt!« 21Megteremtette tehát Isten a nagy tengeri szörnyetegeket, és mindazt az élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, faja szerint, és minden szárnyast, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. 22És megáldotta őket Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!« 23És lett este és reggel: az ötödik nap.
24Azt mondta ezután Isten: »Hozzon elő a föld élőlényt, faja szerint: lábasjószágot, csúszómászót és szárazföldi vadat, faja szerint.« Úgy is lett. 25Megalkotta tehát Isten a szárazföld vadjait, fajuk szerint, a lábasjószágokat, fajuk szerint, és a föld minden csúszómászóját, faja szerint. És látta Isten, hogy jó.
26Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszómászón, amely mozog a földön!«

27Megteremtette tehát Isten
az embert a maga képére;
Isten képére teremtette őt,
férfinak és nőnek teremtette őket.

28Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!« 29Majd azt mondta Isten: »Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, 30a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!« Úgy is lett. 31És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt. És lett este és reggel: a hatodik nap.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

1,1 A Biblia alapvető kijelentése, hogy Isten teremtett mindent, érvényes függetlenül attól, amit a tudományok a világ keletkezésének hogyanjáról kikutattak.

1,1 Az első teremtéstörténet (a papi iskola megfogalmazásában) a szombat megszentelését is indokolja: Isten is hat napig fáradozott, a hetediken pedig megpihent (vö. Kiv 20,8).

1,2 Isten Lelke éltető Lehelet, mely életet ad a világnak.

1,5 A névadás az úr (ill. a gazda) előjoga.

1,6 Az égboltot az ókori ember szilárdnak képzelte. Fölötte voltak a »felső vizek«. Ha az »ég csatornái« megnyíltak, akkor esett az eső.

1,14 Az égitesteket sok ókori nép isteneknek tartotta, itt hangsúlyozottan csupán egyszerű teremtmények.

1,26 Az ember nincs egy élettérhez se kötve, mint az eddigi teremtmények. Ő Isten képe, az a hivatása, hogy Istenének társa legyen. A férfi és a nő egyenrangúak.

Következő fejezet