46

¹Bátor volt a harcban Józsue, Nún fia,
Mózes utóda a prófétaságban,
nagy volt ő, mint neve is mondja.

²Igen nagy volt Isten választottjainak megmentésében:
leverte az ellenszegülő ellenséget,
hogy örökrészéhez juttassa Izraelt.

³Milyen dicső volt, amikor fölemelte kezét,
és dárdát ragadott a város ellen!

⁴Volt-e, aki vele szembe tudott szállni?
Hiszen az Úr adta kezébe ellenségeit!

⁵Intésére nem állt-e meg a nap,
s egy nap olyan lett, mint kettő?

⁶Segítségül hívta a Magasságbelit, a hatalmast,
amikor ellenségek szorongatták mindenfelől,
és meghallgatta őt a nagy és szentséges Isten
hatalmas jégeső köveivel:

⁷az ellenséges népre zúdította azt,
és tönkreverte a lejtőn az ellenségeket,

⁸hadd tudják a népek, milyen hatalmas ő,
hogy nem könnyű Istennel harcolni!
Ő pedig híven követte a Hatalmast,

⁹jámborságot tanúsított már Mózes napjaiban,
ő és Káleb, Jefóne fia,
amikor állhatatosak voltak az ellenséggel szemben,
visszatartották a népet a bűntől,
és elhallgattatták a gonosz zúgolódást.

¹⁰Ezért kettőjüket szemelte ki Isten,
hogy megkímélje őket a hatszázezer gyalogosra váró veszedelemtől,
és elvezesse őket örökrészükbe,
a tejjel-mézzel folyó földre.

¹¹Erőt adott ezért az Úr Kálebnek,
és megmaradt benne az erő öregségéig,
hogy megszállja a magas földet,
utóda is megtartotta az örökrészt,

¹²hadd lássák Izrael fiai megannyian,
milyen jó a szentséges Istent híven követni.

¹³A bírák is név szerint, mindazok,
akiknek szíve meg nem romlott,
s akik el nem fordultak az Úrtól:

¹⁴legyen áldott az emlékük,
és sarjadjanak ki csontjaik a helyükről!

¹⁵Maradjon meg nevük örökre, maradjon fönn fiaik számára
a szent férfiak dicsősége!

¹⁶Az Úrnak, Istenének kedveltje, Sámuel,
az Úr prófétája, felállította a királyságot,
és fejedelmeket kent fel népében,

¹⁷igazságot tett a gyülekezetben az Úr törvénye szerint,
és Isten meglátogatta Jákobot.
Megbízható prófétának bizonyult,

¹⁸hűnek bizonyult igéiben, mert látta a világosság Istenét.

¹⁹Ő is kiáltott a mindenható Úrhoz,
amikor az ellenségek mindenfelől körülvették és szorongatták;
ő bemutatta a hibátlan bárány áldozatát,

²⁰az Úr pedig mennydörgött az égből,
hatalmas zengéssel hallatta szavát,

²¹és tönkreverte az ellenséges fejedelmeket,
s a filiszteusok minden vezérét.

²²Életének és korának vége előtt pedig
tanúul hívta az Urat és felkentjét,
hogy »sem pénzt, de még sarut sem fogadott el senkitől sem!«
és nem vádolta őt senki sem.

²³Miután pedig elszenderült,
tudtul adta és megmutatta a királynak élete végét,
felemelte szavát a földből jövendőmondásra,
hogy eltörölje a nép bűnét.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet