4
1Meg ne vond, fiam, a szegénytől az alamizsnát,
és el ne fordítsd szemedet a szűkölködőtől!
2Ne vesd meg az éhezőt,
és ne keserítsd a szegényt ínségében;
3ne szomorítsd a szűkölködő szívét,
és ne vond meg az adományt attól, aki sínylődik;
4ne utasítsd el a nyomorult kérését,
és ne fordítsd el arcodat a nélkülözőtől!
5Ne fordítsd el szemedet a szegénytől haragodban,
és ne adj okot arra, hogy a könyörgők hátad mögött megátkozzanak,
6mert meghallgatásra talál annak a könyörgése,
aki megátkoz téged lelke keserűségében:
meghallgatja őt a Teremtője!
7Kedveltesd meg magad a szegények közösségében,
légy alázatos a vének előtt,
és hajts fejet az előkelőknek!
8Hallgasd meg a szegényt kelletlenség nélkül;
add meg, amivel tartozol,
és viszonozd nyájasan köszöntését!
9Mentsd ki az elnyomottat a kevély kezéből,
és ne húzódozz attól,
10hogy igazságot szolgáltass!
Légy irgalmas az árvákhoz, mintha apjuk volnál,
olyan légy anyjukhoz, mint a férj,
11akkor engedelmes fia leszel a Fölségesnek,
s ő anyádnál is jobban megkönyörül rajtad!
12A bölcsesség életet lehel fiaiba,
oltalmába fogadja azokat, akik keresik,
s előttük jár az igazság útján.
13Akik szeretik, az életet szeretik,
akik virradatkor keresik, kegyelmet találnak nála.
14Akik megragadják, azoknak élet jut osztályrészül;
ahová belép, ott áldásban részesít Isten.
15Akik szolgálnak neki, a Szentnek szolgálnak,
akik szeretik őt, azokat Isten is szereti.
16Aki hallgat rá, népek fölött ítélkezik,
aki figyel rá, biztonságban lakik.
17Aki bízik benne, el is nyeri,
és utóda bizton birtokolja;
18mert kísértően jár el vele,
s előbb próbára teszi őt;
19félelembe, rettegésbe ejti és megkísérti,
fenyítése sanyarúságával sújtja őt,
amíg csak ki nem próbálja gondolkodását,
és meg nem bízik benne.
20Szilárddá teszi, egyenes úton vezérli, s eltölti örömmel,
21és felfedi előtte titkait;
tárházba gyűjti számára a tudást és az erény ismeretét.
22De ha tévútra tér, elhagyja őt,
és ellenségei kezére adja.
23Figyeld, fiam,
az idők járását, és kerüld a rosszat!
24Ne átallj igazat mondani életed kedvéért!
25Mert van szégyenkezés, amely bűnre vezet,
és van szégyenkezés, amely tiszteletet és kegyelmet szerez.
26Ne keresd javadat önmagad kárára,
és ne kövess el hazugságot lelked vesztére!
27Ne restelkedj társad miatt, ha bajba kerül.
28Ne tartsd vissza a beszédet mentésre alkalmas időben
és ne rejtsd el bölcsességedet a maga díszében,
29mert a beszédről ismerni fel a bölcsességet,
s az okosságot, a belátást és a tudományt az okosnak szaváról,
de bizonysága az erényes cselekedetekben van.
30Ne mondj ellent igaz beszédnek sehogy sem,
és szégyelld magad oktalan hazugságod miatt!
31Ne restelld bevallani vétkeidet,
és senkinek se hódolj be bűnös cselekedetre!
32Ne szállj szembe a hatalmassal,
és ne erőlködj a folyó árjával szemben!
33Életed árán is küzdj az igazságért;
mindhalálig küzdj az igazságért,
akkor Isten harcba száll érted ellenségeiddel!
34Ne légy fürge a nyelveddel,
és mihaszna, hanyag a dolgod végzésében!
35Ne légy házadban olyan, mint az oroszlán:
a házbeliek felforgatója, alattvalóid elnyomója!
36Ne legyen kezed kinyújtva elfogadásra,
sem szűkmarkú, amikor adni kellene!
Jegyzetek
4,1 A szegényekhez és a hátrányos helyzetűekhez való viszony alapján lehet leginkább lemérni egy társadalom értékét. Mindenki mindenkiért felelős. Aki embertársával jót tesz, az Isten jóságát sokszorozza meg itt a földön. Őt Isten a fiának fogja hívni (vö. Mt 25,31-46).
4,12 A könyv első része a bölcsesség dicséretével kezdődött (1,1-10) és azzal is végződik.
4,23 A könyv második részében Sírák fia példákon keresztül tanít a bölcsességre.
4,23 A boldog együttélés alapfeltétele, hogy mindenki ismerje a saját értékeit és gyengéit, az előbbieket kamatoztassa mások javára, az utóbbiakat kész legyen beismerni.
4,36 A vagyon által nyújtott biztonságnak és hatalomnak megvannak a maga határai.