39

¹Az összes réginek bölcsességét kutatja a bölcs,
és a prófétákkal tölti idejét,

²megjegyzi magának neves férfiak elbeszéléseit,
és behatol a példabeszédek fordulataiba.

³A bölcs mondások titkait fürkészi,
s a példabeszédek talányaival foglalkozik.

⁴A főemberek között tesz szolgálatot,
és megjelenik a fejedelem előtt.

⁵Beutazza idegen népek földjét,
hogy jót és rosszat próbáljon az emberek között.

⁶Arra adja szívét már hajnalban,
hogy keresse az Urat, az ő Alkotóját,
és könyörög a Magasságbeli színe előtt.

⁷Imára nyitja száját, és bűneiért könyörög.

⁸Ha az Úr, a hatalmas, úgy akarja,
eltölti őt az értelem lelkével,

⁹akkor úgy hullatja bölcs igéit, mint a záport,
és imában dicséri az Urat,

¹⁰aki irányítja megfontolását és tudományát,
ő pedig annak titkain tanakodik.

¹¹Nyilvánosságra hozza tudós tanítását,
s az Úr szövetségének törvényével dicsekszik.

¹²Sokan magasztalják bölcsességét,
s az nem múlik el sohasem.

¹³Nem megy feledésbe emléke,
és neve él nemzedékről nemzedékre.

¹⁴Bölcsességét népek emlegetik,
és dicséretét hirdeti a közösség.

¹⁵Ha tovább él, ezreknél különb a neve,
ha pedig pihenőre tér, az is hasznára van.

¹⁶Hadd beszéljek tovább, megfontoltan,
mert telítve vagyok lelkesedéssel!

¹⁷Fennhangon mondja:
Hallgassatok rám, istenfélő fiaim,
hogy viruljatok, mint a patak mellé ültetett rózsa.

¹⁸Édes lesz illatotok, mint a Libanoné,

¹⁹s virágoztok, mint a liliom,
illatot árasztotok, és levéldíszbe öltöztök!
Zengjetek dalt és áldjátok az Urat műveiért!

²⁰Adjátok meg nevének a tiszteletet,
és dicsérjétek őt ajkatok szavával,
ajkatok dallamával, lantszóval,
és magasztalva ekként szóljatok:

²¹»Nagyon jó az Úr minden műve,
és a maga idejében meglesz minden, amit parancsol!«
Ne kérdezze senki: »Mi ez?« vagy »Mire jó az?«
mert mindennek megvan a rendeltetése.

²²Szavára megállt a víz, mint a töltés,
szája igéjére, mint a vízmedence,

²³mert akaratának kívánsága teljesül,
s ahol ő segít, ott nincsen akadály.

²⁴Minden élőlény műve nyilvánvaló előtte,
és semmi sincs elrejtve színe elől.

²⁵Átfogja tekintetével az örökkévalóságot,
és semmi sem csodás a színe előtt!

²⁶Nem lehet azt mondani: »Mire jó ez, meg az?«
mert mindenre szükség van a maga idejében.

²⁷Áldása kiárad, mint a folyam,

²⁸és megitatja a szárazföldet, mint az áradás.
Így űzte el haragja a népeket, amelyek nem keresték őt,

²⁹így változtatott vizet szárazsággá,
úgyhogy a föld kiszáradt;
így egyengetett utat átvonulásokhoz,
a bűnösöknek pedig gáncsot vetett haragjában.

³⁰Jót teremtett a jóknak kezdettől fogva,
éppígy jót és rosszat a gonoszoknak.

³¹Az ember életének fő szükségletei:
víz és tűz, vas meg só, tej, búzakenyér, méz,
a szőlő fürtje, olaj és ruha.

³²Mindez a jámborok javára szolgál,
de a gonoszok és bűnösök ártalmára válik.

³³Vannak szellemek, amelyeket megtorlásra teremtett,
és ezek dühöngésükkel súlyosbítják kínjaikat,

³⁴a vég idején kiadják erejüket,
és lecsillapítják Alkotójuk haragját.

³⁵Tűz és jégeső, éhség és döghalál,
mindezeket bosszúállásra teremtették.

³⁶A ragadozók fogai, a skorpiók s a kígyók
és a bosszú pallosa az istentelenek kiirtásáért vannak.

³⁷Ha parancsot ad nekik, ujjonganak,
szükség esetére készen állnak a földön,
és nem késnek szót fogadni kellő időben.

³⁸Ezért kezdettől fogva meg voltam győződve,
meghánytam-vetettem, s írásba is foglaltam:

³⁹»Jók az Úr művei mind egy szálig,
és minden szükségletről idejében gondoskodik.«

⁴⁰Nem lehet azt mondani: »Ez rosszabb amannál!«
mert mindegyik beválik a maga idejében.

⁴¹Most tehát teljes szívvel és szájjal dicsérjétek
és áldjátok az Úr nevét!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet