24 ¹Mivel pedig Bálám látta, hogy úgy tetszik az Úrnak, hogy áldja meg Izraelt, el sem ment, mint ahogy azelőtt elment, hogy a jövendőt megkérdezze, hanem arcát a puszta felé fordította ²és felemelte szemét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. Ekkor leszállt rá Isten lelke,

³ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta:
»Szól Bálám, Beor fia,
szól a bezárt szemű ember,

⁴szól, aki Isten beszédeit hallja,
aki a Mindenható látomását látja,
aki leborul és akkor megnyílik a szeme:

⁵Mily szépek sátraid, Jákob,
hajlékaid, ó Izrael!

⁶Mint az erdős völgyek,
mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek,
mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel,
mint a vizek mentén a cédrusok.

⁷Ömlik a víz vedreiből,
s vetése bőséges vizek közé kerül.
Elveti az Úr Ágág miatt királyát,
s elveszi a királyságát.

⁸Isten hozta ki őt Egyiptomból,
olyan az ereje, mint az orrszarvúé.
Megemészti ellenségeit, a nemzeteket,
csontjaikat összezúzza
és nyilakkal átlyuggatja.

⁹Ha lefekszik, alszik, mint a hím oroszlán,
sőt mint a nőstény oroszlán,
melyet senki sem mer fölkelteni.
Aki áld téged, legyen áldott,
aki átkoz, legyen átkozott.«

¹⁰Megharagudott ekkor Bálák Bálámra és összecsapta kezét és azt mondta: »Azért hívtalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, s te éppen fordítva, immár háromszor megáldottad. ¹¹Térj vissza lakóhelyedre. Eltökéltem ugyan, hogy felette megtisztellek téged, de az Úr megfosztott téged a tervezett megtiszteltetéstől.« ¹²Azt felelte Bálám Báláknak: »Nemde követeidnek, kiket hozzám küldtél, megmondtam: ¹³Ha tele adja nekem Bálák a házát arannyal s ezüsttel, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, az én Istenemnek parancsát, hogy csak valami jót vagy rosszat is a magam szívéből mondjak, hanem amit majd az Úr mond, azt mondom. ¹⁴Ám mielőtt elmegyek népemhez, hadd adjak tanácsot, mit tegyen néped ezzel a néppel az utolsó időkben.«

¹⁵Erre elkezdte példázatát és ismét szólt:
»Szól Bálám, Beor fia,
szól a bezárt szemű ember,

¹⁶szól, aki Isten beszédeit hallja,
aki a Fölséges tudományát tudja,
s a Mindenható látomásait látja
leborulva, s megnyílt szemmel:

¹⁷Látom őt, de nincs még itt,
nézem őt, de nincs még közel.
Csillag támad Jákobból
és királyi pálca kél fel Izraelből
s megveri Moáb fejedelmeit,
mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.

¹⁸Az ő birtoka lesz Edom,
Szeír öröksége: ellenségeire száll,
de Izrael hatalmat gyakorol.

¹⁹Jákob sarja uralkodni fog
s elpusztítja a Város maradékait.«

²⁰Amikor pedig meglátta az amalekitákat, elkezdte példázatát, s azt mondta:
»Amalek első a nemzetek közül,
de az utolsó szálig elpusztul.«

²¹Látta a kenitákat is, s elkezdte példázatát és azt mondta:
»Bár erős a lakóhelyed,
de ha szirtre helyezed is fészked,

²²s választottja leszel is Kain nemzetségének.
Meddig maradhatsz meg?
Asszúr ugyanis fogságba visz téged.«

²³Majd elkezdte példázatát és ismét szólt:
»Jaj, ki akar élni, amikor ezt megteszi Isten?

²⁴Hadihajókon jönnek a ciprusiak,
az asszírok fölé kerekednek,
elpusztítják a hébereket
s végül maguk is elvesznek.«

²⁵Felkelt erre Bálám és visszatért lakóhelyére, s Bálák is hazament azon az úton, amelyen jött.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet