22az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el,
mert nem fogyott el irgalma:
23megújul minden reggel.
Nagy a te hűséged!
24»Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –,
azért remélek benne.«
25Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak,
a lélekhez, amely őt keresi.
26Jó csendben várni
az Úr szabadítására.
27Jó a férfinak, ha igát hordoz
már ifjúkorában.
28Üljön egymagában,
és hallgasson, mert ő tette rá azt!
29Tegye a porba száját,
talán van remény!
30Tartsa oda arcát annak, aki üti,
teljék el gyalázattal!
31Mert nem taszít el
örökre az Úr.
32Ha megszomorított is, irgalmaz
nagy kegyessége szerint.
33Mert nem szívéből alázza meg
és szomorítja el az emberek fiait.