22Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! (Sir 1,10) 23Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! (2Kir 25,1) 24Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. (Zsolt 16,5) 25Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. (Sir 1,5-13.20.21) 26Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. (4Móz 14,34) 27Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. (Sir 28,1) 28Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. 29Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység? 30Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal. (Sir,3 5.) 31Mert nem zár ki örökre az Úr. (Sir 22,2) 32Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. (Ésa 54,8) 33Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát. (Sir,3 7. 11.)