17

¹Isten az embert földből teremtette,
a maga képére alkotta,

²és úgy rendelte, hogy ismét azzá változzék.
Felruházta őt a magáéhoz hasonló erővel,

³meghatározta napjai számát és idejét,
s uralmat adott neki minden fölött a földön.

⁴Félelmetessé tette őt minden élő előtt,
hogy uralkodjék az állatokon és a madarakon.

⁵Hozzá hasonló segítőt teremtett belőle,
és adott nekik megfontolást és nyelvet, szemet és fület,
szívet adott nekik a gondolkodásra,
és betöltötte őket bölcs okossággal.

⁶A szellem tudásával látta el őket,
értelemmel töltötte be szívüket,
és megmutatta nekik, mi a rossz és mi a jó.

⁷Szemét a szívükbe helyezte,
hogy megmutassa nekik művei nagyságát,

⁸ők pedig magasztalják a szent nevet,
dicsekedjenek csodáival,
és beszéljék el művei nagyságát.

⁹Ezenfelül tudást adott nekik,
s az élet törvényét adta nekik örökrészül.

¹⁰Örök szövetségre lépett velük,
kijelentette nekik a jogot és az ő törvényeit.

¹¹Látta szemük az ő dicső fenségét,
és hallgatta fülük az ő fölséges hangját.
Azt mondta nekik: »Óvjátok magatokat minden gonosztól!«

¹²És parancsokat adott nekik,
mindenkinek a társára nézve.

¹³Útjaik előtte vannak mindenkor,
és nincsenek elrejtve szeme elől.

¹⁴Fejedelmet rendelt minden nép fölé,

¹⁵de Izrael az Úrnak lett nyilvánvaló örökrésze.

¹⁶Minden tettük úgy áll Isten színe előtt, mint a nap,
és szeme folyton útjaikat nézi.

¹⁷Nincsenek elrejtve bűnös szövetségeik,
és minden bűnük az Úr előtt van.

¹⁸Olyan előtte a férfi alamizsnája, mint a pecsétgyűrű,
s úgy őrzi az ember jótettét, mint a szeme fényét.

¹⁹Később pedig felkel és jutalmat oszt
mindegyiküknek a fejére,
és van, akit elvisz a föld mélyébe.

²⁰A bűnbánóknak azonban utat ad az igazsághoz;
bátorítja a csüggedőket,
s az igazság sorsát rendeli nekik.

²¹Térj az Úrhoz, és hagyd el bűneidet,

²²könyörögj az Úr színe előtt, és kisebbítsd a botlást!

²³Térj az Úrhoz, hagyj fel törvénysértéseddel,
és gyűlöld mindenek fölött az utálatosságot!

²⁴Ismerd meg Isten törvényét és parancsait,
légy állandó megszabott hivatásodban:
a fölséges Isten imádásában;

²⁵tarts a szent nemzetséggel,
azokkal, akik élnek és magasztalják Istent!

²⁶Ne légy megrögzött az istentelenek tévedésében!
Halálod előtt mondj dicséretet,
mert a halott számára a dicséret semmivé foszlik.

²⁷Még életedben zengj dicséretet,
amíg élsz és virulsz,
dicsőítsd és magasztald Istent,
és dicsekedj az ő irgalmasságával!

²⁸Mily nagy az Úrnak irgalmassága,
és irgalma azokhoz, akik hozzá térnek!

²⁹Mert nem lehet meg minden az emberekben,
hisz az ember fia nem halhatatlan,
és hiú gonoszságban tetszeleg.

³⁰Mi fényesebb a napnál? S az mégis elsötétül!
Van-e haszontalanabb, mint amit hús és vér kigondol?
De el is veszi büntetését!

³¹Ügyel ő még a magas mennynek seregére is,
az emberek pedig mindannyian csak por és hamu!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet