18Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.
19Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak.
20Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,
21hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára.
22Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig.
23De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
Jegyzetek
8,19 A teremtett világ, amelynek ura az ember, megalázott helyzetbe került Ádám elmarasztalásával; Isten ítélete az egész világot sújtja. A világ alá van vetve a hiábavalóságnak: a pusztító erőknek, a halál törvényének, az állandó átalakulásnak. Ezért várja Isten fiainak megnyilvánulását, amely a világ végén következik be.
8,22 A testnek és léleknek ez a megváltása és megdicsőülése, amelyet az egész világ vár, most még csak a reményben létezik, s türelmesen várunk rá.