A mennyei dicsőség.

¹⁸Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk. ¹⁹A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja. ²⁰Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem amiatt, aki alávetette. ²¹De megmarad az a reménye, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára. ²²Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. ²³De nem csak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

KNB SZIT STL BD RUF KG