30

¹A masszai Águrnak, Jáke fiának mondásai.
Így szól a férfi, akivel Isten van,
és mert Isten vele van, bátorsággal mondja:

²Balgább vagyok, mint a többi ember,
és nincsen emberi bölcsességem!

³Nem tanultam bölcsességet,
hogyan ismerném tehát a Legszentebbet?

⁴Ki ment fel az égbe és szállott alá?
A szelet ki gyűjtötte kezébe?
A vizet ki kötötte mintegy köpenybe,
ki állította föl a földnek minden szélét?
Hogy hívják? És mi a neve a fiának, ha tudod?

⁵Isten minden szava állja a tüzet,
védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak.

⁶Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned,
hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj!

⁷Két dolgot kérek tőled,
ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok:

⁸Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot!
Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot!
Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő,

⁹hogy jóllakván meg ne tagadjalak,
és ne mondjam: »Ki az az Úr?«
vagy szükségtől hajtva ne lopjak,
és meg ne gyalázzam Istenem nevét!

¹⁰Ne rágalmazd a szolgát uránál,
hogy meg ne átkozzon, és meg ne bűnhődj!

¹¹Olyan nemzedék ez, amely elátkozza atyját,
és nem áldja anyját,

¹²nemzedék, amely tiszta a saját szemében,
pedig le nem mosta magáról szennyét,

¹³nemzedék, amely szemét magasan hordja,
és felhúzza szemöldökét,

¹⁴nemzedék, amelynek foga megannyi kard,
és álla csupa kés,
hogy felfalja a nyomorgókat a földről,
és a szegényeket az emberek közül.

¹⁵A piócának két leánya van,
mindegyik azt mondja: »Ide vele! Ide vele!«
Három az, ami telhetetlen,
és négy, ami sohasem mondja: »elég!«:

¹⁶az alvilág, az anyaméh szája,
a föld, amely nem tud betelni vízzel,
s a tűz, amely sohasem mondja, hogy: »elég!«

¹⁷A szemet, amely atyjából csúfot űz,
és lenézi anyja szülését,
vájják ki a patakok hollói,
és falják fel a sasok fiai!

¹⁸Három dolog nem fér a fejembe,
és négyet sehogy sem értek:

¹⁹a sasnak útját az égen,
a kígyó útját a sziklán,
a hajó útját a tenger közepén,
s a férfi útját a leánynál.

KNB SZIT STL BD RUF KG