30

¹A masszai Águrnak, Jáke fiának mondásai.
Így szól a férfi, akivel Isten van,
és mert Isten vele van, bátorsággal mondja:

²Balgább vagyok, mint a többi ember,
és nincsen emberi bölcsességem!

³Nem tanultam bölcsességet,
hogyan ismerném tehát a Legszentebbet?

⁴Ki ment fel az égbe és szállott alá?
A szelet ki gyűjtötte kezébe?
A vizet ki kötötte mintegy köpenybe,
ki állította föl a földnek minden szélét?
Hogy hívják? És mi a neve a fiának, ha tudod?

⁵Isten minden szava állja a tüzet,
védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak.

⁶Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned,
hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj!

⁷Két dolgot kérek tőled,
ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok:

⁸Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot!
Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot!
Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő,

⁹hogy jóllakván meg ne tagadjalak,
és ne mondjam: »Ki az az Úr?«
vagy szükségtől hajtva ne lopjak,
és meg ne gyalázzam Istenem nevét!

¹⁰Ne rágalmazd a szolgát uránál,
hogy meg ne átkozzon, és meg ne bűnhődj!

¹¹Olyan nemzedék ez, amely elátkozza atyját,
és nem áldja anyját,

¹²nemzedék, amely tiszta a saját szemében,
pedig le nem mosta magáról szennyét,

¹³nemzedék, amely szemét magasan hordja,
és felhúzza szemöldökét,

¹⁴nemzedék, amelynek foga megannyi kard,
és álla csupa kés,
hogy felfalja a nyomorgókat a földről,
és a szegényeket az emberek közül.

¹⁵A piócának két leánya van,
mindegyik azt mondja: »Ide vele! Ide vele!«
Három az, ami telhetetlen,
és négy, ami sohasem mondja: »elég!«:

¹⁶az alvilág, az anyaméh szája,
a föld, amely nem tud betelni vízzel,
s a tűz, amely sohasem mondja, hogy: »elég!«

¹⁷A szemet, amely atyjából csúfot űz,
és lenézi anyja szülését,
vájják ki a patakok hollói,
és falják fel a sasok fiai!

¹⁸Három dolog nem fér a fejembe,
és négyet sehogy sem értek:

¹⁹a sasnak útját az égen,
a kígyó útját a sziklán,
a hajó útját a tenger közepén,
s a férfi útját a leánynál.

²⁰Ilyen még a házasságtörő asszony útja is:
eszik, megtörli száját,
és így szól: »Semmi rosszat sem tettem!«

²¹Három dolog alatt rendül meg a föld,
és négyet nem tud elviselni:

²²a rabszolgát, ha király lesz belőle,
a balgát, ha jóllakik étellel,

²³a gyűlölt nőt, ha férjhez megy,
s a rableányt, ha úrnője örökébe lép.

²⁴Négy igen apró van a földön,
de azért a bölcseknél is okosabb:

²⁵erőtlen nép a hangya,
de aratáskor gyűjti élelmét,

²⁶gyenge nép a szirti borz,
mégis sziklába építi lakását,

²⁷a sáskának nincsen királya,
és raja mégis rendben vonul,

²⁸a gyík kezével kapaszkodik,
és ott van királyi palotákban.

²⁹Hárman lépnek szépen,
és négyen járnak délcegen:

³⁰az oroszlán, a hős az állatok között,
nem hátrál meg senki elől,

³¹a kakas, amint a tyúkok között büszkén lépeget,
a bak a kecskenyáj élén,
s a király, ha kiáll népe elé.

³²Van, aki akkor bizonyul balgának, mikor magasra emelték:
ha okos lett volna, kezét a szájára tette volna.

³³Aki fejés közben erősen nyomja a tőgyet,
vajat szorít ki belőle.
Aki erősen fújja orrát, vért nyom ki belőle.
Aki az indulatot szítja, viszályt okoz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet