30 1Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak. 2Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem. (Jer 1,9; Dán 10,16) 3És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám. 4Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod? (Ján 3,13) 5Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak. (Zsolt 12,7) 6Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy. (5Móz 4,2) 7Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék. 8A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. (Máté 6,11) 9Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével! (5Móz 8,12-14) 10Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen. 11Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja. (Péld,30 17.) 12Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott. (Ésa 65,5.6) 13Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak! 14Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket. (Zsolt 52,4.5;57,5) 15A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég; (Péld,30 16.) 16A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég! 17A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak. (Zsolt 9,11;37,3-7.34;40,5) 18E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom: 19A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval. 20Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt. (5Móz 6,16; Máté 4,7) 21Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el. 22A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van, (Máté 1,23; Luk 1,31) 23A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának. (Péld 25,24) 24E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések: 25A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét; (Péld 6,8) 26A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat; (Zsolt 104,18) 27Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki; 28A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban. 29Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár. 30Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől; 31A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani. (Jób 39,22.23) 32Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed. (Jób 21,5) 33Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.