26

¹Mint a hó a nyárhoz, az eső az aratáshoz,
éppúgy nem illik a balgához a megtiszteltetés.

²Ahogy a madár tovaszáll s a fecske elrepül,
az ok nélkül kimondott átok sem talál.

³A lónak ostor kell, a szamárnak zabola,
a balgák hátának pedig vessző.

⁴Ne felelj az ostobának balgasága szerint,
hogy ne légy te is hozzá hasonló.

⁵Felelj az ostobának balgasága szerint,
hogy ne higgye magát bölcsnek.

⁶A saját lábát vágja el, és kárvallást szenved,
aki balga útján küld üzenetet.

⁷A sántának hiába van formás lábszára,
éppígy nem illik bölcs mondás a balga szájába.

⁸Mint aki kőrakásról követ tesz tarsolyába,
olyan az, aki balgát tiszteletben részesít.

⁹Mintha tövis nőne a részeg kezében,
olyan a bölcs mondás bolondok szájában.

¹⁰Az ítélet véget vet a pöröknek,
s aki elhallgattatja a bolondot, haragot enyhít.

¹¹Amint a kutya visszatér arra, amit kihányt,
úgy a balga is megismétli a bolondságát.

¹²Láttál-e embert, aki bölcsnek tartja magát?
A bolondtól többet lehet remélni, mint tőle!

¹³A lusta így szól: »Oroszlán van az úton!
Oroszlán van az utcán!«

¹⁴Ahogy az ajtó a sarkán,
úgy forog a lusta az ágyán.

¹⁵Ha kezét a tálba mártja a lusta,
még azt is sokallja, hogy szájához emelje.

¹⁶A lusta bölcsebbnek tartja magát
hét olyannál, aki okosan tud megfelelni.

¹⁷Mint aki kutyát fülön fog,
olyan az izgága, aki más pörébe ártja magát.

¹⁸Miként ártalmas az, aki vaktában lövöldöz
nyilat és halálos dárdát,

¹⁹úgy tesz az is, aki álnokul árt társának,
és ha rajtakapják, azt mondja: »Ó, csak tréfálni akartam!«

²⁰Ha kifogy a fa, a tűz elalszik,
ha nincsen besúgó, a perpatvar is megszűnik.

²¹Parázshoz szén és a tűzhöz fa kell,
a viszály szításához pedig izgága ember.

²²A besúgó szavai olyanok, mint a csemege,
s a gyomor belsejébe hatolnak.

²³Silány ezüsttel bevont cserépedény:
ilyen a sima száj a gonosz szív mellett.

²⁴Ajkáról ismerhető fel az ellenség,
amikor fondorlatot sző magában;

²⁵ha szavát édesre fordítja, ne higgy neki,
mert hét aljasság van szívében!

²⁶Gyűlöletét ravaszul rejtegeti,
de gazsága elárulja magát a közösségben.

²⁷Aki másnak vermet ás, maga esik bele,
s aki másra követ hengerít, visszagurul az arra.

²⁸A hamis nyelv utálja az igazságot,
és a sima száj romlást szerez.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet