Keresés a Bibliában

9 1Mindezt forgattam szívemben, hogy jól megértsem: Az igazak és a bölcsek, s az ő cselekedeteik Isten kezében vannak, és mégsem tudja az ember, vajon szeretetet érdemel-e, vagy gyűlöletet.

2Minden, ami előttük van, hiúság,
mert mindenkire egy sors vár:
az igazra éppúgy, mint a gonoszra,
a jóra ugyanúgy, mint a rosszra,
a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra;
arra, aki áldoz, és arra, aki az áldozatokat megveti;
a jóra ugyanúgy, mint a bűnösre,
s a hamisan esküvőre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz.

3Mindabban, ami a nap alatt végbemegy, az a legrosszabb, hogy egy sors vár mindenre, ezért az emberek fiainak szíve betelik rosszasággal és megvetéssel, amíg élnek, utána pedig az alvilágba vezet az út. 4Senki sincs, aki örökké élne, s aki ebben bizakodhatna. Többet ér az élő kutya a kimúlt oroszlánnál. 5Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmiről sem tudnak többé, és jutalmuk sincs többé, mert emlékük feledésbe merül. 6A szeretet éppúgy, mint a gyűlölet és az irigység, akkor már egyaránt elmúlt, és nincs részük e világban, s abban, ami a nap alatt végbemegy.

7Rajta tehát! Edd jóízűen kenyeredet,
és idd jó kedvvel borodat,
mert tetteid elnyerték Isten tetszését!

8Legyenek ruháid mindenkor fehérek,
és ne hiányozzék az olaj fejedről!

9Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hívságos életed minden napján, amely neked a nap alatt jutott – összes hívságos napodon –, mivel ez a te részed az életben azon fáradság mellett, amellyel a nap alatt vesződsz. 10Amit kezed megtehet, vidd véghez serényen, mert sem cselekvés, sem tervezgetés, sem bölcsesség, sem tudás nincs az alvilágban, ahová sietsz!
11Másfelől pedig láttam a nap alatt, hogy nem a fürgéké a haladás, és nem a hősöké a győzelem. Nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság; nem a hozzáértőké a kegy, hanem az idő és a véletlen éri utol mindnyájukat. 12Az ember nem ismeri saját végét, hanem mint a halak, amelyeket megfog a horog, és mint a madarak, amelyeket foglyul ejt a tőr, úgy kerülnek kelepcébe az emberek a baj idején, amikor az hirtelen rájuk szakad.
13Ezt a bölcsességet is láttam a nap alatt, és igen nagynak ítéltem: 14Volt egy kis város, és abban csak kevés férfi. Egy hatalmas király felvonult ellene, bekerítette, és erősségeket épített körös-körül, úgyhogy teljessé lett a megszállás. 15Volt benne egy szegény és bölcs férfi, s az bölcsességével megmentette a várost – de senki sem emlegeti már azt a szegény férfit.

16És azt mondtam: Többet ér a bölcsesség az erőnél,
akkor miért nézik le mégis a szegény ember bölcsességét,
és miért nem hallgatnak szavára?

17Inkább kell hallgatni a bölcsek csendes szavára,
mint a balgák vezérének kiabálására.

18Többet ér a bölcsesség a háború fegyvereinél,
de aki csak egyben vét is, számos jónak megrontója.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

9,7 Ezek a versek a záró költemény (11,9-12,7) témáit jelzik előre, és így keretbe foglalják az itt következő és egymással csak lazán összefüggő mondásokat (9,11-11,3).

9,11 A siker nem a tudáson és az igyekezeten múlik. Az idő és a szerencse játéka ajándékoz meg vele egyeseket.

9,13 A szegény ember hőstettét hamar elfelejtik.

Előző fejezet Következő fejezet